Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

16 DR. LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR Ez persze nem jelenti azt, hogy az 1940/41-i télnek hidegebbnek kell lennie, mint az ideinek, sőt ez kevéssé is valószínű, mert két egymást közvetlenül követő rendkívüli liideg tél a mögöttünk lévő sorozatban nem fordult elő.

1 Sőt jöhet igen enyhe tél is, amilyeneket az 1838-i mélypont előtt látunk. Csupán azt az állítást kockáztathatom meg, hogy valószínűleg néhány átlagosnál hidegebb téllel kell számolnunk, amilyenek 1840 és 1890 körül voltak. * Ezután a kitérés után tekintsünk ismét az idei tavaszra. Az egész ország vastag hótakaró alatt feküdt, a kisebb medreket és belvízcsatornákat színültig betemették a január 18-i és 23-i, továbbá a február 14-i hatalmas hófúvások, amelyek 8. ábra. a közlekedést is megbénították, sőt több emberáldozatot is szedtek (I—II. képoldal). Március 8-án kisebb enyhülés jött: Budapesten a reggel 7 órai —8 C°-ról 14 óráig + Г6 C°-ra ugrott a hőmérséklet. De másnap reggel ismét —7-l C°-ot mértek és néhány napon át a nappali olvadást kisebb-nagyobb éjjeli fagy mérsékelte. A szél is elég erős volt és így egyesek bízni kezdtek benne, hogy a hó fokozatosan elsuvad, és a folyók jege is lassan enged fel, baj nélkül levonul. 12-én azonban az éjszakai fagy megszűnt, és a március 13—14-én a Kárpátmedencét délnyugat felől elárasztó meleg tengeri légtömegek katasztrofális olvadást indítottak meg. A Vízrajzi Intézet március 6-tól kiadott rendkívüli jelentéseiben, amelyek eddig csak a Felső-Duna jegének indulásával kapcsolatos fenyegető jelenségekkel foglalkoztak, március 14-én tűnnek fel a dunántúli olvadásos árvizek első hírei. 1 Az 1941. évi jan.—februári középhőmérséktet Budapesten —0-2 C° volt.