Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

AZ 1940. ÉV TAVASZI ÁB.VIZEI VÍZRAJZI MEGVILÁGÍTÁSBAN 23 lö-ére már teljes nagyságában kibontakozik az országos árvíz. A Vízrajzi Intézet különjelentései a rádió legjobban várt hírei közé lépnek elő és hetekig maradnak az országos érdeklődés homlokterében. A hőmérséklet csúcsértéke március 13-án Somogyban és Baranyában 12 C°-ig, 14-én Sopronban 15 C°-ig, Paksott 13 C°-ig, 15-én a Dunántúl és az Alföld déli részén 12—18 C

J-ig (!) emelkedett. Az olvadás páratlanul gyors volt. A hó alakjában tárolt víztömegek valóban egyszerre indultak meg és természetesen nagy pusztítást vittek végbe, különösen az ezekre a katasztrofális vízmennyiségekre nem méretezett közúti és vasúti műtárgyakban. A déldunántúli Rinya és Karasica pusztításairól emlékezetes árvízének nagyságára nincs mértékünk, ezeken a vízfolyásokon nincsen vízmércénk. De már a Kapós és a Sió áradását összehasonlíthatjuk a régebbi áradásokkal: Az 1940. évi árvíz magassága az eddig észlelt legmagasabb víz felett néhány déldunántúli mércén: Kapós, Kaposvár III. 14-én 110 cm Dombovár III. 16-án 170 „ Kurd III. 16-án 129 „ Koppány, Nagykónyi III. 16-én 230 „ Sió, Mezőkomárom III. 15-én 106 ,, Uzdborjád III. 14-én 89 „ Igaz, hogy a felsorolt állomások egyrészén csak 6 éve folyik a vízállások feljegyzése és minél rövidebb észlelési sorozatról van szó, annál nagyobb kilengések lehetségesek. De a kilengés Kurdon is jelentős, ahol pedig 48 éve jegyezzük a vízállásokat, úgyhogy valóban páratlan hevességű árvízről volt szó. Erre az is jellemző, hogy a felsorolt állomások legtöbbjén március 15-én, egyeseken már 14-én bekövetkezett a tetőzés. A március 13-i délnyugati melegbetörés másik nyoma a Körösökön jelentkezett. A Bihar-hegység nyugati falán hirtelen felszállásra kényszerített meleg levegőtömeg óriási pusztítást végezhetett a hótakaróban, mert rendkívül gyors áradás indult meg a vízrendszerben. Veszélyességét erősen fokozta a Körösök alföldi szakaszát borító 30—50 cm vastag jégpáncél. Március 15-én a Berettyó vízállása Berettyóújfalunál 9 cm-rel, másnap Szeghalmon 16 cm-rel meghaladta eddigi maximumát. A Sebes-Körös jégtorlasza Körösladánynál 12 cm-rel emelte az addig ismert legmagasabb vízállás fölé a vízszint és ugyanezen a napon a Kettős-Körös állomásairól is a legnagyobb árvizeket 2 —13 cm-re megközelítő tetőzést jelentettek. A meleg levegőtömeg, átkelve a Bihar-hegységen, főn-hatásával a Szamos vízgyűjtőjében is erős olvadást indított meg. Csengernél március 19-én tetőzött a Szamos, 63 cm-el az ismert legmagasabb szint alatt. A délnyugati meleg levegőáramlatok legfőbb ütköző felülete az Északkeleti Kárpátok gerince. Ennek következtében március 13-ától 15-éig a taracmenti Királymezőn 62 mm, Alsószinevéren, a Talabor völgyében 44 mm, Rahón 31 mm csapadék hullott. A Vízrajzi Intézettől 14-én előrejelzett felsőtiszai áradás Máramarosszigetnél másnap az eddigi maximumot 4 cm-rel meghaladó szinten tetőzött. A meginduló jég nagy pusztítást végzett a mellékfolyók fahídjai között is, de az árvízveszély hamar