Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIX. Vörösmarty Kálmán: Az árvízkárosultak építkezéseinek megszervezése és lebonyolítása

AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK ÉPÍTKEZÉSEINEK MEGSZERVEZÉSE 193 helyezésével, hogy mint besorozott munkaszolgálatos lesz kénytelen elvégezni a munkát). A mozgalmas viszonyok nagyon megnehezítették a munkák vállalatbaadását. Voltak vidékeink, ahol hetekig, sőt hónapokig állt a munka a behívott szakiparosok katonai szolgálata miatt. Szabadságolásukról természetesen szó sem lehetett. Amikor a munkavállalók biztosítására tett intézkedések során már az érdekképviseletekhez intézett felhívások is eredményteleneknek bizonyultak, a katonai munkaszolgálatra behívott iparosságot és barkácsolókat kellett munkába állítani. A vázolt nehézségek tehát élénken rávilágítanak arra a tényre, hogy a károsultak magukra hagyva nem tudtak volna megbirkózni a torlódó nehézségekkel és hiába adta volna kezükbe az áldozatos társadalom az építési költségeket, mégsem jutottak volna fedél alá. A kormánybiztos a 14.000 árvízkárosult minden építési gondját magára vállalta. A nagy tömegben szükséges építőanyagokat, a követ, kavicsot, téglát, cementet, meszet, fát stb. vagon-, sőt zárt vonat- és uszály tételekben, természetesen jelentékenyen olcsóbb egységáron szerezte be. (Hogy mást ne említsek, pl. a falak nedvességszigetelésére nem kevesebb mint 150.000 m

2 szigetelőlemez kellett.) A tömegtermelésben rejlő gazdasági és műszaki előnyök is kiaknázhatók voltak olymódon, hogy a szabványosítható épületszerkezetek (pl. ajtók, ablakok stb.) egységes méretben és minőségben, nagy tömegben készültek, jelentősen kisebb egységáron és gyorsabb szállítási határidővel. Ebben a Magyar Szabványügyi Intézet volt a kormánybiztosság segítségére. A korszerű építtető gondosságával járt el a kormánybiztosság akkor is, amikor a felhasználandó építőanyagokat laboratóriumi vizsgálatnak vetette alá. A MÁV vegyészeti laboratóriuma önzetlenül sietett az árvízkárosultak érdekeinek megvédésére, amikor több ezer tekercs szigetelőlemezt vizsgált meg és mindenegyest minősített, tehát az építkezés színhelyére ellenőrzött minőségű áru került. Ugyanezt az áldozatos közreműködést tanúsította a Műegyetem Kísérleti Állomása is, amely az alapul szolgáló téglát vizsgálta meg nyomószilárdságra és fagyállóságra. Az építőanyagok mozgósítása, mint említettem, nagy tételekben történt, uszályokon, vonategységekben, helyenként teherautókon, számos esetben a katonai fogatokat is igénybe véve. Az anyagbeszerzés, de főleg a szállítás, minden képzeletet felülmúló nehézségekbe ütközött. A gyakori eső miatt a vályogot sok helyen 3 —4-szer kellett kiverni és még jó volt, ha ennyire jutottak, hisz nem egy vármegyében nem lehetett egy kocsiderék szalmát, vagy pelyvát beszerezni. Volt hely, ahol néhány száz téglát 4—5 lovas vontatással, tengelyig érő vízben és sárban kellett az építkezés helyszínére vinni. A tervek kiosztásán, az anyagok helyszínre szállításán és a munkák vállalatbaadásán kívül a kormánybiztosság gondoskodott az építkezések helyszíni ellenőrzéséről is. A helyi építési ellenőrök feladata volt — mint általában — a központilag beszerzett építőanyagok kiutalása, az építtetők fuvar és kézierő szolgáltatásának számbavétele és a díjrészletek kiutalása esetén a munkateljesítmény igazolása. 6k vezették a munkanaplót és általában kötelesek voltak őrködni a felett, hogy az építési feltételeket a vállalkozók pontosan megtartsák. A megyék építési tevékenységét időnként az államépítészeti hivatalok is ellenőrizték. Vízügyi Közleményei:. 13