Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIX. Vörösmarty Kálmán: Az árvízkárosultak építkezéseinek megszervezése és lebonyolítása

194 VÖRÖSMARTY KÁLMÁN A munkálatok zavartalan biztosítása és központi ellenőrzése érdekében az országot három építési körzetre osztotta a kormánybiztos és mindenegyes körzet gondozását egy-egy központi ellenőrre bízta. Ezeknek vasúti szabadjeggyel és motorkerékpárral korlátlan utazási szabadságot nyújtott. A mozgékony, és a vidékek építési gyakorlatában jártas központi ellenőrök az országot járva, tanácsadói szerepet is töltöttek be. Tevékenységük igen eredményesnek bizonyult. * * * Az árvízcsapás mérhetetlen szomorúságából az életképes magyarságnak le kell vonnia a tanulságot. Miként az emberi szervezet egészségét egyrészt a kórokok megszüntetésével, másrészt a szervezet erősítésével biztosítjuk, úgy az országfenntartó parasztság családi tűzhelyét is kettős irányban kell biztosítani. Egyrészt gyökerükben kell megszüntetni a pusztítás okait, vagyis az ármentesítést hathatósabb állami beavatkozással a célszerűség legmagasabb fokára kell emelni, — hiszen az árvíz, illetőleg belvíz az Alföldön vissza-visszatérő nemzeti csapás. Másrészt az építkezéseket fokozott műszaki ellenőrzés alá kell vonni. Lehetetlenné kell tenni a vadtelepüléseket: a falurendezés kérdését intézményesen kell megoldani. E téren adósai vagyunk népünknek. A falusi ház építését végre a szakértelemre kell bízni. Ma az a helyzet, hogy legjobb esetben a kőműves vállalkozók igen kezdetleges tervét a falu jegyzője bírálja el, tehát mind az épületszerkezeti, mind a szépészeti követelmények elbírálása, illetőleg ellenőrzése laikusra van bízva. Meg kell tehát szervezni a járási mérnöki intézményt. Az ezzel járó költségek többszörösen megtérülnek abban a megtakarításban és értékmegóvásban, amelyet a szakszerű mérnöki munka a nemzetgazdaságnak visszajuttat. De ezenkívül a meglévő műszaki intézményeinket is meg kell erősíteni. Az igen kis látszámú államépítészeti hivatalok és városi műszaki hivatalok túlterheltek. Utolsó órában dörömböl már közigazgatásunk kapuján a követelő szükségszerűség: fokozottabb hatáskört biztosítani a műszaki szaktudásnak. A romok azonban két másik igen fontos tennivalóra is rámutatnak: 1. meg kell oldani az építőipar nyersanyag-termelését az ország számos vidékén. A tiszamenti tanyavilág építőanyagellátása pl. évszázadnyira elmaradt, továbbá az egész anyagellátás a kereskedelem érdekeire van beállítva. 2. A falu derűs, művészi és magyar építészetét meg kell menteni a végső pusztulástól. Kodály és Bartók rég visszaálmodták a mi igaz magyar dalainkat. Nekünk, magyar építészeknek is meg van a régi álmunk. Mi is fogunk, mert tudunk, gyöngyösbokrétát fűzni parasztházainkból. A magyar dal és magyar népviselet előtt hódolva megnyíltak a fényes hangversenytermek és finnyás nyugati szalonok, mert az igazi magyar született úrifajta s többezer év kultúráját hordja szívében. Csak engedjék szóhoz jutni, adjanak módot neki, hogy szíve színes virágait kinyithassa. Tehát a falusi házépítés művészetét is bartóki és kodályi ápolásban kell részesíteni, mert különben maholnap csak emléke fog élni néhány lelkes építészünk fény képgyűjteményében.