Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVII. Dóczy Lóránt: A magyar légierő árvédelmi tevékenysége

178 DÓCZY LÓRÁNT Március hó 23-án az egész Tisza-vonalat kellett volna felderíteni, Máramarosszigettől Szegedig. Az időjárás azonban megakadályozta ezt, mert az utat végig köd borította. A ködréteg olyan alacsonyan feküdt, hogy a biztonsági szempontok még a közvetlen föld feletti repülést sem tették lehetővé. Megállapíthatjuk itt, hogy bármilyen sok előnye is van a repülőgépnek, rossz látási viszonyok a felderítésben való alkalmazását meghiúsíthatják. A köd a repülők mai kiképzési foka, továbbá a gépek és műszerek jelenlegi fejlettsége mellett már nem akadálya a repülésnek. Természetes azonban, hogy ködben sem fényképezni, sem felderíteni, sem bombázni az adott feladatkörben nem lehet. Erre rá kell mutatnom azért, nehogy a repülőtől lehetetlent követeljünk. 25-én azután az időjárás megengedte, hogy a Tiszaújlaktól Tiszadadáig terjedő szakaszt felderíthessük. A felderítés azt az örvendetes eredményt adta, hogy az olvadás megindulásával a jég aránylag hamar szakadozni kezdett, már erősen átázott és így a Tiszán bombázni egyetlen alkalommal sem kellett. Alighogy a Tiszáról elterelődött a figyelem, a Tarna és Zagyva völgyei következtek. Azt, hogy a víz milyen zabolátlan és féktelen lehet, mit tud pusztítani, milyen tengerré változtatja órák alatt a számtóföldeket, miként hatol be az emberi lakótelepekre, csak akkor tudtuk meg, amikor ennek a két kis folyónak a völgye felett repültünk az idei árvíz alkalmával. A két vízfolyás rendes körülmények között alig vehető észre, annyira nem, hogy tájékozódási támpontul sem használjuk őket. Az árhullám Pásztónál kezdődött. Március 25-én már elérte Hatvant. Pásztó és Hatvan között a védőtöltéseket mindkét oldalon számtalan helyen szakította át a víz. A cukorgyár víz alatt állott, a Hatvantól délre fekvő vasúti hidat pedig elöntéssel fenyegette az ár. Az e napon végrehajtott repülésnek, melyen az árvédelmi kormánybiztos ismét résztvett, az volt az érdekessége, hogy Csepelről az alacsony felhőalap miatt felhőben kellett repülnünk és csak a véletlen folytán találtunk Hatvan körül felderítésre alkalmas látási viszonyokat. Március 28-án már a Jánoshida—Jászladány—Újszász háromszögben tombolt az ár. Űjszásznál azonban sikerült — éppen egy felderítő repülés alapján elhatározott védelmi vonal megépítésével — a további pusztításnak gátat vetni. Működési terünk röviddel ezután a Sajó—Hernád vidékére tolódott át. Szándékosan használom a vidék kifejezést, mert az eredeti folyómedreket egyáltalán nem lehetett felismerni. Ez alkalommal azt a parancsot kaptuk, hogy a Hernádnémetinél lévő jégtorlaszt bombázzuk széjjel. A bombázógép el is indult. Hernádnémetire, de amint azt már előre sejtettük, bombáival együtt tért vissza. A Hernád ugyanis Hernádnémetinél körülbelül 50 m széles. Bombaszórásként az adott magasságból — pontos célzás esetén is — körülbelül 50 m-t számítunk. Ha ehhez megemlítem azt, hogy aznap viharos, lökéses idő volt, amikor a pontos rárepülés és célzás igen nehéz, továbbá figyelembe vesszük, hogy a torlasz mellett közvetlenül csatlakoztak a község szélső házai, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a repülőgép nem volt a cél elérésére megfelelő eszköz. Ezután a Bodrog, majd a Körösök vidéke, legutoljára pedig az Ipoly-vidék felderítése került sorra. Bombázás itt, a közben beállott melegebb idő következtében,