Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVI. Lupkovics Brunó: Árvízi tapasztalatok

ÁRVÍZI TAPASZTALATOK. (1 ábrával és 4 képpel.) írta: LUPKOVICS BRÚNÓ. Az 1939/40. évi emlékezetesen hideg télen a talaj már december közepén úgy átfagyott, hogy a vízfolyások táplálása elenyésző csekélyre csökkent, amúgyis alacsony vízállásuk tovább apadt, felszínük pedig vastagon befagyott. Ez volt a helyzet mind a természetes vízfolyásoknál és folyóknál, mind a lecsapoló csatornáknál. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló Társulat viszonyaira jellemző Fülöpszálláson pl. december közepétől március 11-éig a hőmérséklet napi mélypontja állandóan a fagypont alatt volt, nem ritkán —20 C° alá is leszállt Még a napi maximumok is egész januárban és február közepén 10 napon át, egyfolytában a fagypont alatt jártak, noha januárban a napsütés tartama az átlag körüli, februárban pedig többnyire az átlag feletti volt. Ez a tartós hideg okozta a talaj 70—80 cm mélységig való átfagyását. Ilyen körülmények között a megfagyott talajra január második és február első felében lehullott nagymennyiségű hó — vízértékben kifejezve Sári községben 83*2 mm, Apajpusztán 137-2 mm, Fülöpszálláson 111*9 mm — a talajon összehalmozódott és — mivel a fagyott felszín teljesen vízzáró, a nagy hidegben pedig párolgás sem nagyon volt — víztartalma még a rövid időre bekövetkezett olvadások alatt sem fogyott, hanem tárolódott A befagyott csatornákat a havazás és főleg a hófúvás majdnem teljesen betemette (XXXIII. képoldal, 1-2 kép). A március közepén bekövetkezett olvadás az így

r összegyülemlett havat hirtelen megolvasztotta és a hólé legnagyobb része a vízfolyásokon kényszerült lefolyásra, mert a talaj még mindig annyira fagyott volt, hogy csak elenyészően keveset tudott magába felvenni. A vízfolyások erősen megáradtak. A folyók felszínét borító jégkéreg csak lassan pusztult el. A megcsúszott jég sok helyen összetorlódott. A jégtorlaszok akadályozták az árhullámok lefolyását és rendkívül magas vízállásokat okoztak, próbára téve ezzel az árvédelmi töltéseket. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló Társulat főcsatornája Bajánál szabadon torkollik a Dunába. A Duna magas vízállása a főcsatornába 32 km hosszúságban úgy duzzad vissza, hogy a csatorna vízszíne magasabb a környező jobbparti terepnél. Az ebből származó elöntések megakadályozására a főcsatorna jobbpartján a dunaihoz hasonló árvédelmi töltés szolgál (1. ábra). Ez csak abban különbözik a Baja fölötti dunai védtöltésektől, hogy a mentettoldali padkája négy méter helyett három méter széles. A főcsatorna baloldalán — kisebb szakaszoktól eltekintve —