Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVI. Lupkovics Brunó: Árvízi tapasztalatok

! ÁRVÍZI TAPASZTALATOK 167 általában nincs védtöltés, mivel a terep kelet felé hirtelenül emelkedik és ott a legnagyobb árvíz is csak 20—200 m szélesség között mozgó sávot önt el. Az itt nagyritkán víz alá kerülő területek esetenkénti kártalanítása olcsóbb és gazdaságosabb, mint egy védtöltés emelése. Az 1940. év tavaszán két igen magas árhullám vonult le egymást követően a Dunán. Az első jeges árhullám volt. A felülről leérkezett jég a Baja fölötti bogyiszlói. még véglegesen nem rendezett dunaszakaszon újra megállt. Március 21-én délelőtt repülőgépekről bombázták a jégtorlaszt úgy. hogy délután megindult és %2-kor leérkezett a bajai hídhoz, nyomon követve az eddig visszatartott nagy árhullámtól. Az előzetesen lassan és fokozatosan emelkedő vízállás hirtelen felugrott és este 7 órakor elérte a 7'06 m-es magasságot, ami 1 cm-rel több az eddig, 1897. augusztus 12-én, észlelt legmagasabb árvíznél. (Ez az adat nem egyezik meg az állami mércén leolvasott magassággal azért, mert a Dunahíd pilléreinél rövid időre feltorlódott jég kisebb duzzadást okozott , ami a közvetlenül a Dunahíd felett lévő társulati mércén észlelhető volt, de a hídon aluli állami mércén nem jelentkezett.) Az árhullám nagy sebességgel jött és a társulati főcsatornába természetesen visszajátszott. Délután y

23 órakor a csatornamenti árvédelmi töltés 2-f605 km szelvényében a töltés mentettoldali lábánál hirtelen erőteljes csurgás keletkezett. Rövid idő múlva a töltésrézsű magasabb pontján is észleltek csurgást. A kifolyó víz zavaros volt és a töltés lábánál fínomhomokos hordalékkúpott képezett. Este 8 óra körül a mentettoldali padka és a felmenő rézsű összetalálkozásánál képződött újabb csurgás és a padkán tocsogott a víz. Mivel a töltés további erősebb átázásával járó következményektől kellett tartani, pallósor leveréséhez fogtunk a vízfelöli oldalon. Három munkahelyet létesítettünk éspedig egy négy méter hosszú szakaszt a csurgással szemben (az ábrán 1-gyel jelölve) és attól 4—4 m-re föl- és lefelé még egy-egy munkahelyet. 2'5 m hosszú pallókkal kezdtük el a munkát, de leverésük lassan haladt, magasabb munkaállványt kellett volna készíteni. Mivel a védekezés igen sürgős volt, 2 m hosszú pallók leverésére határoztam el magamat. Ezzel gyorsabban ment a munka és csak egy kis állásbak készítésére volt szükség. E célból a víz szélétő] kb. Г5 m-re 1 m hosszú pallót vertünk le. Ennek a tetejére, ill. a száraz rézsűre támaszkodott az állásbakul szolgáló hosszabb palló. 4 m távolságra még egy ilyen bak készült. Az így létesített két bakra a víz folyásával párhuzamosan két drb. 4 m hosszú és 8 cm vastag szádpallót helyeztünk el foglalófaként egymás mellé úgy, hogy közöttük 5 cm hézag maradt a leverendő pallósor vezetésére. A pallók leverését két csoportban hajtottuk végre. Az egyik csoport az állás végétől a közép felé, a másik csoport a középtől a túlsó vég felé haladt, a pallók egymás melletti leverésével. A verést kezdetben nyeles furkóval, később — mikor már nehezen ment — kézi verőkossal folytattuk. A bekövetkezett események érdekesen igazolják, hogy mennyire szükség volt a pallósor sürgős leverésére. Március 22-én hajnali %3 órakor a csurgástól kb. 20 m-re a mentettoldali padka, a töltéstest átázása folytán, szakadozni kezdett és további 30 m hosszúságban megcsúszott. A veszélyeztetett szakasz hossza fokozatosan 75 m-re nőtt és a csúszás erősebbé vált, úgyhogy a 3 m széles padkán már csak 50 cm széles sáv maradt sértetlenül. A szivárgó víz a szakadás egész felületén kimosta a belső laza iszapos homokot, ami a 3. képen fehér foltok alakjában jól látható. A megcsúszott földtömeg feltűrte maga előtt a töltés lábát a belvizektől borított terepre, de a töltés-