Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XV. Tavy Lajos: A kisebb folyók 1940. évi tavaszi árvizeinek tanulságai

AZ ÁRVIZEK TANULSÁGAI 161 A tavaszi árvizek alkalmával végzett jégrobbantások, akár repülőgépről, akár a jég felszínéről közvetlenül történtek, meglehetősen bizonytalan kimenetelűek voltak. Kivitelük sok esetben eredménytelen és költséges, technikájuk pedig még fejletlen. Igen nagy nehézséget okoz, hogy éppen a hidaknál megtorlódott jég szétrobbantását nem lehet megkockáztatni a híd épségének veszélyeztetése nélkül. A kisebb vízfolyások befagyott medrét kívánatos, amennyire csak lehet, kijegelni s ezáltal a lefolyásra kerülő víz számára szabaddá tenni. Célszerű volna az e téren szerzett tapasztalatokat összegyűjteni és közkinccsé tenni. E célból pályadíj volna kitűzendő a legjobban bevált kijegelés és robbantások módszerének leírására, különös tekintettel a műtárgyak épségének megóvására, továbbá arra a körülményre, hogy a helytelen és gyakori jegelés sok esetben a műtárgy körül csak megvastagítja a jeget. Bár általában el kell ismerni, hogy az egész ország területén elszenvedett pusztulás olyan rendkívüli időjárási eseményeknek a következménye, amelyek ellen kellő védelmi intézkedéseket tenni és megfelelő berendezéseket létesíteni amúgysem lehetett volna, mégis kétségtelen, hogy ezek a katasztrofális jellegű árvizek sem végeztek volna ilyen rombolást, ha a folyók és patakok nincsenek mai rendezetlen és elfajult állapotukban, hanem kellőképen szabályozottak. Az is nyilvánvaló, hogy az állam szempontjából is előnyösebb, ha az okszerű és rendszeres mederszabályozások megfelelő összegű állandó támogatásával elejét veszi az árvízkárok bekövetkezésének, avagy legalább is csökkenti következményeiket , mint hogy ha a már elszenvedett és jóvátehetetlen károk elkésett helyrehozatalára utólag nyújtja ki segítő kezét, miközben adófizető polgárainak ezrei létalapjukban rendülnek meg, az adóalanyok megsemmisítésével pedig bevételeit és az egész nemzetgazdaságot éri helyrehozhatatlan károsodás. Rendszeres és gazdaságos programm ugyanis csak okszerű, előrelátó munkabeosztással hajtható végre. Ennek előfeltétele a vízügyi költségeknek a vízimunkálatok nemzetgazdasági jelentőségét méltányoló és ugyancsak következetes, a többi európai államéhoz hasonló elvek szerint történő rendszeres biztosítása. A politikai vagy szociális okokból egyik napról a másikra hirtelenül átengedett mégoly bőségesen megszabott támogatás is csak fél segítség. Egyrészt nem mindig számol az évszaknak vízimunkálatra alkalmatlan és előrehaladott időpontjával, amikor gazdaságos és eredményes munka már nem végezhető, másrészt az ínséges vidékek nem esnek szükségképen össze a végrehajtásra érett sürgős vízimunkálatok helyével. Az ilyen segítség nem számol továbbá azzal, hogy az alkalmi ínséges munkásnak a földmunkákhoz sem szakképzettsége, sem a vízimunkálathoz alkalmas lábbelije, sem pedig szerszáma nincsen, a felszerelést a munkáltató sem teremtheti hirtelenül elő, végül pedig maguk a munkálatok is sok esetben nincsenek kellően előkészítve és így módszeres, gazdaságos programm lebonyolítása helyett akaratlanul is tág tere nyílik bizonyos mértékű ötletszerűségnek. * * Végigtekintve a nem állami kezelésben lévő folyóinkon, a velük kapcsolatos kérdéseket a következőkben világíthatjuk meg. Vízügyi Közlemények. 11