Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XV. Tavy Lajos: A kisebb folyók 1940. évi tavaszi árvizeinek tanulságai

160 TAVY LAJOS Megállapíthatjuk azonban, hogy az átlag 50%-os államsegély magában véve — különösen a folyóvizeknél — nem oldja meg a szabályozás kérdését. Az érdekeltséget terhelő másik 50% költség ugyanis még mindig oly nagy terheket ró a dunai és tiszai árterekhez nem hasonlítható keskeny árterek birtokosaira, amilyeneket elviselni tetemes összegű kölcsönök nélkül nem bírhatnak. Hiszen az érdekeltség voltaképen csak a szabályozással, vagy ármentesítéssel termőképessé tett földjei révén juthat abba a helyzetbe, hogy hozzájárulást fizethessen. Az egészséges hitelélet kifejlődése tehát elengedhetetlen feltétele a folyók és patakok szabályozásának. Ez pedig a külföldi államokban meghonosodott gyakorlat szerint és a hazai öntözési alap mintájára, megfelelő összegű vízszabályozási alap létesítésével volna elérhető. Ebből szerény kamatra, — vagy még inkább a nélkül — volnának törlesztéses kölcsönök nyújthatók. A törlesztés időtartamának megszabásánál különbséget kellene tenni a folyók, és a kisebb, hordalékos patakok szabályozásához adott kölcsönök közt. Ugyanis a hordalékos patakok szabályozásához nyújtandó kölcsönöknél 20 éves törlesztési idő megszabása megengedhetetlen, mert még a szorosan véve nem vízmosásos vidékről eredő patakokon is átlag legalább 8—10 évenkint kell újabb fenntartási tisztogatásokat végezni s így az érdekelteket nem szabad mindaddig újabb törlesztésekkel terhelni, amíg az előző kölcsönt le nem törlesztették. * * Ha a kisebb folyókon ez év tavaszán fellépett katasztrofális vízkárok okát és hatásukat vizsgáljuk, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a vízügyi szolgálat a különösen nagy árvízi elöntésekre el volt készülve. Az idei tél hőmérsékleti és csapadékviszonyainak balszerencsés eloszlása után nem értek bennünket meglepetésszerűen az árvizek. Káros hatásukat a folyó- és patakmedrek ideális és teljesen befejezett szabályozása esetén sem lehetett volna elkerülni. Ugyanis oly nagy méretű medret, amely a legnagyobb árvizeket is levezetni képes, már nem gazdaságos előállítani. Még kevésbbé jöhetne szóba olyan meder készítése, mely a jégtorlódással duzzasztott vizeket kiöntés nélkül szelvényébe fogadja. Már pedig tudvalevő, hogy az idei tavaszi árvizeknél a legtöbb bajt a jégtorlódások, és általában a jég okozták. A vízfolyások medre oly mértékben be volt fagyva, hogy a duzzadás folytán hirtelenül felgyűlt óriási csapadék nem találhatott magának elég utat benne és kénytelen volt az ártéren elterülve levonulni. Ezért a vízfolyások szabályozásának — miként láthattuk — egyik főtörekvése a jég járási viszonyok gyökeres megjavítása kell, hogy legyen, vagyis az éles kanyarulatok folytonos enyhe görbületekkel való letompítása, a mellékágak és keresztirányú folyások elzárása, továbbá a zátonyok elhordása. Az idei példák is rámutattak arra, hogy nem lehet elég nagy szigorúsággal és következetességgel törekedni az elégtelen hídnyílások, különösen pedig a rosszul elhelyezett mederpillérek kiküszöbölésére, melyek a bekövetkezett jégtorlódásoknak előidézői. Az e téren történt megalkuvások keservesen megbosszulták magukat. Számtalan elsodort és összedűlt híd sorsa bizonyítja, hogy élőmedren és ártéren egyaránt csak kellő mélységgel alapozott ellenfalú és a vízfolyáshoz viszonyítva helyes irányú hidak alkalmazhatók.