Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIV. vitéz Geredy Emil: A Zagyva és a Tisza közötti árvízvédelmi munka. A jégrobbantás technikája

150 VITÉZ GEREDY EMIL got két rohamcsónakkal és kétrészes pontonnal erősítettem meg. Rohamcsónakok nélkül — pusztán evezéssel — a mentés eredménye kétségessé válhatott volna. A község felől felgyűlt víztömeg a boldogházai műutat is elöntéssel fenyegette. Ezért a víz elvezetése céljából a műutat egy helyen át kellett vágni. Az átvágást a forgalom fenntartása érdekében egy szükséghíd-mezővel hidalták át. A karhatalmi osztag április 4-én 10-kor vonult be Jánoshidáról, mikor az árhullám a község területéről nagyjában már levonult, ill. levonulóban volt. Az árvíz Ujszásznál.

1 A továbbhömpölygő áradatot egyrészt az új szász-jászladányi vasútvonal, másrészt az újszász-hatvani vasútvonal töltése állította meg útjában. A vasútvonalak átereszein a víz továbbterjedt és elérte a budapest-szolnoki fővonalat is, azonban a zöme az előbb említett területen torlódott össze és szintje rohamosan emelkedett. Ujszász község lakossága rögtön hozzáfogott a védekezéshez: nyúlgát emelésébe kezdett az újszász-jászladányi vasútvonal töltésén. E miatt a vonal forgalmát be is kellett szüntetni. A MÁV a fővonal mentén kezdte el a védekezést. A nyúlgátépítés azonban nem tudott lépést tartani az ár emelkedésével, úgyhogy a C000 lakosú község komoly veszélybe került. Március 28-án a hadtestparancsnokság felsőbb intézkedés alapján egy utász félszázadot, egy vegyes (gyalogos + tüzér) munkásszázadot és egy rendfenntartó karhatalmi századot rendelt ki. A karhatalom részben gépkocsin, részben vasúton érkezett Szolnokról a helyszínére. Az utász-félszázad a hordozható felszerelésen kívül 2 kétrészes pontont, 2 rohamcsónakot, 2 ladikot és kézi cölöpverőt vitt magával, a munkásszázad lapátot és csákányt kapott. Az osztag első teendője a vasúti töltésen megkezdett 3200 m hosszú nyúlgát építésének folytatása volt. A veszély elhárításához a nyúlgát egymagában nyilvánvalóan nem volt elegendő. A víz elvezetését is gyorsítani kellett, már csak azért is, mert a Tápió medrének áteresze csak elenyésző vízmennyiséget tudott emészteni. E célból Pest vármegye alispánjának a helyszínen adott engedélyével több helyen átvágták a jászladányi vasútvonalat. A víznek ezúton való levezetését azért is szorgalmazni kellett, mert a Tápió medre volt az utolsó természetes lefolyás, amelyen át az ár az élő Zagyvába juthatott. A Tápió torkolatán alul a Zagyva már védtöltések között fut, a vízlevezetés tehát már csak a zsilipek segítségével lett volna lehetséges, azonban ezeket a Tisza visszaduzzasztása okozta magas vízállás miatt nem lehetett használni. A nyúlgát építéséhez a vasúti töltés mentén nem lehetett anyagot termelni, mert a vasútvonalnak a község felé eső részén is vadvizek álltak. Minden anyagot a töltésen kellett végigszállítani, ami részben targoncákon és kocsin, legnagyobb részben vasúton történt. A vasúti vágányt azonban sajnos, csak rövid darabon használhattuk,' mert a lakosság által megkezdett nyúlgát nagyobb hosszakban közvetlenül a felépítmény kavicságyára épült és belső szélével a külső sínszálhoz támaszkodott. Ezeken a helyeken tehát csak pályakocsival lehetett közlekedni. A lakosság a nyúlgát építésénél lehetőleg trágyát használt, amivel talán gyorsabb volt a munka, de föld nélkül a trágya nem bizonyult tartósnak, mert hamar átázott. 1 Lásd az 68. oldalon közölt helyszínrajzot és a XII és XIII sz. műmellékleti lapot.