Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

16 DR. LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR időbeli változásának együttes ábrázolása kínálkozik (3. ábra). A talaj hőmérsékletét az idő és a mélység függvényében ábrázoló görbék (pedo-termo-izopléták) mutatják, hogy a talaj már december 28-án mélyen átfagyott. A hórétegvastagságok vonaláról látjuk, hogy a hó fagyott talajra hullott, a benne tárolt vízmennyiség tehát elszivárgással nem csökkenhetett. A hótakaró vízoszlop-egy énért ékeként — mivel nálunk ezt rendszeresen nem mérik — a napi csapadékmennyiségek folytatólagos összegét raktam fel. Végeredményben látjuk, hogy március 15-én, amikor az általános olvadás beköszöntett, a példaképen megadott Tarcalon 130 mm-nyi vízoszlopnak megfelelő vízmennyiség keresett lefolyást, ami a 29 mm-es márciusi törzsértéknek több mint négyszerese! Ismét igazolható, hogy országszerte hasonló volt a helyzet. A január elejétől március derekáig hullott csapadék mennyisége és a márciusi átlaghoz való viszonya az ország különböző vidékein a következő volt: Pápán 112 mm a márciusi törzsérték 273%-a Kaposvárott 119 „ „ „ 270 „ Hőgyészen 161 „ „ „ „ 402 ,, Salgótarjánban 120 „ „ „ „ 343 „ Kecskeméten 89 ,, „ ,, ,, 297 ,, Tarcalon 130 „ „ „ „ 448 „ Orosházán 140 „ „ ,, „ 379 „ Ne tévesszen meg senkit a feltüntetett csapadékmennyiségek aránylag csekély volta. Igaz, hogy a nyári hónapokban gyakori a 100 mm-t meghaladó csapadék, sőt nem ritka, hogy egyetlen napon mérnek 100 mm-t. De nyáron a párolgás és elszivárgás miatt a csapadéknak átlag csak 1/

3része folyik le, és a nagy esők általában csak kisebb területeket pásztáznak. Ezzel szemben itt elszivárgási veszteségről nem lehetett szó, hiszen a már eredetileg vízzel telített talaj csak március 21-én engedett fel (3. ábra), holott az általános olvadás már 8 nappal hamarabb megindult (1. ábra). A párolgás is csekély még márciusban, és végül — ami a legsúlyosabb — a hatalmas hótömeg az egész ország területén ott feküdt, tehát nagy területekről összefutó hatalmas víztömegekről volt szó. A Németbirodalomról és a védnöksége alatt álló területekről a háború megindulása óta nem kapunk meteorológiai jelentéseket és így a Duna vízgyűjtőterületének hazánkon kívül eső részein hullott hótömegek nagysága és állapota ismeretlen volt előttünk. A legelső aggasztó hírek február derekán, szerb területről érkeztek. A Szávatorkolat alatti dunaszakasz megmozduló jege a Kazán-szorosban összeverődött és Jucnál a február 4-i 544 cm-es vízállásról 15-ére 1288 cm-re emelte a vízszint!

1 A medren kívül sodródó jégtáblák valósággal leborotválták a partokat, és az árvíz pusztításának áldozatul esett Milanovác és Szinice. Igaz, hogy a lejjebbfekvő dunaszakasz jegének megindulása nekünk kedvező jelenség volt, de a torlasz méretei baljós árnyakat vetettek előre. Ne feledjük, hogy a Szávatorok felett még mindenütt vastag jégpáncél borította a Dunát ! . 1 A juei mércét csak néhány éve észlelik, az 1228 cm-es vízállást tehát nem tudjuk valamilyen jégnélküli nagyárvíz szintjével összehasonlítani. De annyi mégis megállapítható, hogy a vízszínemelkedés 11 nap alatt 7-44 m volt!