Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

AZ 1940. ÉV TAVASZI ÁB.VIZEI VÍZRAJZI MEGVILÁGÍTÁSBAN 19 Február 25-étől néhány napon át a nappali hőmérséklet már a fagypont felett járt, március 3—4-én pedig a napi középhőmérséklet is nulla fölé emelkedett. Ennek következtében a nagyesésű Felső-Dunán hamarosan jelentkeztek a jég gyengülésének jelei, majd március 6-án Pozsonynál hatalmas torlasz keletkezett. A hirtelen áradó víz mindazonáltal csak 2 méternyire közelítette meg a múltban észlelt legmagasabb vízállást. Még vízimérnökeink között is sokan vannak, akik abban,hogy a Közép-Duna zajlása felülről indult meg, valami különösen kedvezőtlen rendkívüli körülményt láttak. Holott éppen az ellenkezője lett volna szokatlan , hiszen a ma gyar Dunának mindig a Mohácstól a Drávatorokig terjedő szakasza szabadul fel legutoljára a jégpáncél alól. Ez egészen természetes, földrajzi okokból folyó dolog. A dévényi áttörés hordalékkúpja alatt, Szaptól lefele, a Duna esése hirtelen lecsökken és a folyam megtartja síksági jellegét egészen a zuhatagos szakasz 3. ábra. A talaj hőmérsékletének alakulása 120 cm mélységig Kecskeméten, 1939/40 telén. A csíkozás nélkül maradt ábrarésznek megfelelő időben és mélységben a talaj meg volt fagyva. Felül a csapadék- és hóviszonyok Tarcalon. A hó alakjában hullott csapadékot esil'ag jelzi.