Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

AZ 1940. ÉV TAVASZI ÁB.VIZEI VÍZRAJZI MEGVILÁGÍTÁSBAN 19 Február 25-étől né­hány napon át a nap­pali hőmérséklet már a fagypont felett járt, március 3—4-én pedig a napi középhőmérsék­let is nulla fölé emel­kedett. Ennek követ­keztében a nagyesésű Felső-Dunán hamaro­san jelentkeztek a jég gyengülésének jelei, majd március 6-án Pozsonynál hatalmas torlasz keletkezett. A hirtelen áradó víz mindazonáltal csak 2 méternyire közelítette meg a múltban észlelt legmagasabb vízállást. Még vízimérnökeink között is sokan van­nak, akik abban,hogy a Közép-Duna zajlása felülről indult meg, valami különösen ked­vezőtlen rendkívüli körülményt láttak. Holott éppen az ellen­kezője lett volna szo­katlan , hiszen a ma gyar Dunának mindig a Mo­hácstól a Drávatorokig terjedő szakasza szaba­dul fel legutoljára a jégpáncél alól. Ez egészen termé­szetes, földrajzi okok­ból folyó dolog. A dé­vényi áttörés horda­lékkúpja alatt, Szap­tól lefele, a Duna esése hirtelen lecsökken és a folyam megtartja síksági jellegét egészen a zuhatagos szakasz 3. ábra. A talaj hőmérsékletének alakulása 120 cm mélységig Kecskeméten, 1939/40 telén. A csíkozás nélkül maradt ábrarésznek megfelelő időben és mélységben a talaj meg volt fagyva. Felül a csapadék- és hóviszonyok Tarcalon. A hó alakjában hullott csapadékot esil'ag jelzi.

Next

/
Thumbnails
Contents