Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

AZ 1940. EV TAVASZI ÁRVIZEI VÍZRAJZI MEGVILÁGÍTÁSBAN. (12 ábrával és 4 képpel.) írta: DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.

1 Az idei árvizek közvetlen okait keresve nem kell messzire mennünk. Mindnyájan végigszenvedtük a hosszantartó kemény tél borzalmait és szemtanúi voltunk a rendkívüli liótömegeknek. Mindnyájunk előtt világos volt, hogy árvizeknek kell jönniök. De mivel az olvadásos árhullámok jellegét a tavaszi időjárás szabja meg, tág tere volt a képzeletnek. A derűlátók lassú olvadásban bizakodtak és általában megnyugtató kijelentéseket tettek. Mások súlyos árvizekre készültek fel. De az, ami bekövetkezett, felülmúlta a sötétenlátók elképzelését is. Valóban, a helyzet már január első napjaiban is komoly volt. A földművelésügyi minisztérium vízügyi kistanácsának január 9-i ülésén, amely az árvízi kilátásokkal és a szükséges intézkedésekkel foglalkozott, a Vízrajzi Intézet igazgatója a következőket jelentette: „A tavasszal várható belvizek szempontjából a következő kedvezőtlen körülményekre kell felhívnunk a figyelmet: 1. Mind októberben, mind novemberben igen sok volt a csapadék. Októberben országszerte az átlagos mennyiség 180—320%-a, novemberben 110—170%-a hullott le. Az így átnedvesedett talaj vízfelvevő képessége erősen csökkent. A decemberi középhőmérséklet 0 5 — 2 2 C°-kal volt az átlagos alatt, ezért a talajban tárolt vízből alig párologhatott el valami. 2. A talajvízmegfigyelő állomások decemberi jelentése szerint a talajvíz szintje a Duna—Tisza közén átlag 12, a borsod—hevesi ártéren 22, a Tiszántúl 24, a Körös—Tisza—Maros szögletben 40 cm-rel magasabb, mint egy év előtt, ami az őszi csapadékadatok alapján levont következtecéseket csak alátámasztja. 3. A talaj felszíne a tartós nagy hideg következtében 50 cm körüli mélységig átfagyott, ez is csökkenti a vízfelvevőképességét." Január 9-én, mikor ez a jelentés készült, a Tiszán túl és a Duna—Tisza közén cjak 1—3 cm-es, a Dunántúlon 3 — 8 cm-es hótakaró feküdt. Amikor azután 17-én erősebb havazás indult meg és a fagy változatlanul tovább tartott, az árvízi kilátások mind komorabbak lettek. Az 1. ábrán bemutatom az 1939/40-i tél hőmérsékleti viszonyait Kecskeméten, összehasonlítva a 30 évi átlagos adatokkal, az ú. n. törzsértékekkel. Látjuk, hogy a levegő napi középhőmérséklete december 14-én szállott le a fagypont alá, és egészen jelentéktelen megszakításoktól eltekintve, március 10-ig, tehát csaknem 13 1 Előadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet víziépítési szakosztályának 1940. szept. 24-én tartott ülésén.