Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - X. Mantuano József: A Sió, Sárvíz és Kapos 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése

110 MANTUANO JÓZSEF Nagyobb baj volt azonban, hogy az áradás következtében a környező házak egy része vízbe került, amelyeket ki kellett lakoltatni. A város északi oldalán nagy veszélyt jelentett még, hogy a víz további emelkedése esetén rázúdul az ú. n. Palotavárosra. Ezt a városrészt a móri és a gráci utat összekötő út töltése védte az elöntéstől, de az állami útnál felduzzadt víz már megközelítette a koronáját. Növelte 3 . ábra. A Gaja árvize Székesfehérváron. a bajt az is, hogy a dühöngő szélvihar nagy hullámokat korbácsolt a tóvá duzzadt vizén, amelyek elhabolással fenyegették a védő kereszt utat. A lezúduló víztömeg Fehérvár közvetlen közelében másodszor a székesfehérvárkomáromi vasútvonal töltésénél akadt meg, ahol a Gaja szintén 6-0 m nyílású híddal keresztezi a vasutat. Rontotta a vízlefolyást a Gaja S-alakú kanyarulata, amelyet a merőleges áthidalás elérése céljából készítettek. A víz szétömlött és délkeletről körülvette Székesfehérvárt. A város déli oldalát az Aszalvölgyi árkon a Gajából visszafelé fölnyomulva borította el az ár. Vízbe kerültek a Hosszútemető menti területek, a vágóhíd és környéke, a Hosszúsétatér menti épületek, és a felduzzadt ár helyenként elérte a székesfehérvár-komáromi vasútvonal talpfáinak