Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - I. Trummer Árpád: Az idei országos árvíz
10 TRTJMMER ÁRPÁD ha erősen belvizes esztendő van, míg a szárazabb években kihasználatlanul hever. A fennálló törvényes rendelkezések szerint az ármentesítés és belvízrendezés — bizonyos megterhelésen belül — az érdekeltség feladata, ezen túlmenő tevékenységre tehát csak akkor lehetne kényszeríteni, ha a kérdést — bizonyos vonatkozások miatt — közérdekűnek nyilvánítják és ezen az alapon az állam is viseli a teher egy részét. így van ez például Itáliában a bonifica integrale elnevezésű talajjavítási rendszer esetében. Az olasz lecsapolásoknál az érdekeltség akarata kevésbbé nyilvánul meg, mint nálunk, ezzel szemben az állam erős támogatást vállal, ami a befektetési költség kétharmad részéig terjed. Bármilyen irányban történjék is az idei árvizeknél szerzett tapasztalatoknak a jövőre terjedő értékesítése, egy minden esetben szükséges és ez a vízrendezések és folyószabályozások általános terveinek elkészítése. Szerény véleményem szerint ez a sürgős feladat az állami vízimérnöki karra fog háramlani, még az esetben is, ha az egyes munkákat a vízitársulatok hajtanák végre, mert a belvizek levezetésére az újabb tapasztalatok figyelembevételével egységes elveket kell megállapítani, ez pedig csakis az országos irányító szerv, a földművelésügyi minisztérum vízügyi műszaki szervezete útján sikerülhet. A Duna és Tisza völgyének birtokunkban lévő részén a természetes adottság a magyarság megélhetését csakis a vízzel való állandó küzdelem útján biztosíthatja. Egyirányban a túlzott mennyiségben jelentkező tavaszi vizek megfelelő levezetése szükséges, hogy a mezőgazdasági termelés kellő időben megindulhasson, másfelől a nyári szárazsággal Való harc, amit a jövő öntözései fognak leküzdeni. Ezért a vízimunkák sohasem szűnhetnek meg és a vízimérnöknek állandóan őrködnie kell a magyar mezőgazdaság létfeltételeinek biztosításán. A teljes képhez még csak azt kell hozzáfűznünk,-hogy a sorsdöntő fontosság ellenére a magyar állani a vizek rendezésére eddig aránylag keveset fordított. A vízügyi kiadások az évi állami költségvetésnek csak 0'64%-át teszik, míg ezzel szemben az összes európai államok — a Balkán-államok egy részét is ideértve — lényegesen többet áldoznak vizeik fenntartására és szabályozására, noha kétségtelen, hogy a földrajzi fekvés és az éghajlat egy országot sem szolgáltat ki annyira a víz kénye-kedvének, mint hazánkat. Talán szabad remélnünk, hogy az idei országos árvíz kártételei vízimunkálataink jövendő sorsára kedvező kihatással lesznek és ezen keresztül a magyar mezőgazdasági termelésnek olyan biztosságot tudunk szerezni, hogy az ideihez hasonló kártételek nem fogják veszélyeztetni. És ez a biztosság nemcsak a magyar mezőgazdaság érdeke, hanem azon messze túlmenőleg az egész magyarság fontos létérdeke, mert csonka országunk a mezőgazdaság fejlődése nélkül a jövőben nem fogja eltartani tudni megszaporodó népességét. Tekintve azt, hogy földrajzi helyzetünk a terjeszkedést szűk határok közé szorítja és a népszaporulat ellátását a Duna-medencén belül kell biztosítanunk, nagyon időszerű kérdés a még szükséges magyar vízimunkálatok programmjának és kereteinek megállapítása, nehogy az elkövetkező nemzedékek elődeiket mulasztással vádolhassák. Hiszem, erre nem fog sor kerülni, mert a mai nemzedékben is megvan az élniakarás és az előrelátás ama mértéke, amely a nemzet sorsát a jövendőre is biztosítani tudja.
