Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - I. Trummer Árpád: Az idei országos árvíz

AZ IDEI OBSZÁGOS ÁBVÍZ 5 követelményekből. Az ilyen vízfolyások rendezése érdekében alkotott 1931 : XV. t.-cikk sem vitte előbbre a dolgot, mert életbelépése éppen a pénzügyi válság idejére esett és a bekövetkezett kényszerű takarékosság az államnak a törvényben jelzett nagyobbarányú támogatását nem engedte meg. Az állami kezelésbe nem tartozó folyókon fennálló és gyakran fenyegető árvízveszély elhárítása csakis átfogó terv alapján és komoly pénzáldozattal lehetséges. Folyóvizet csak rendszeres és egységes terv alapján tudunk karbahozni, beleértve a munkába a forrásvidékek vízgyűjtőjén lévő vízmosások megkötésének és a kopárok befásításának munkáját is. Az utóbbiak a hordalékmozgás elhárítása végett szükségesek. Szerény nézetem szerint az állami kezelés alatt nem álló folyók rendszeres szabályozása csakis olymódon lesz lehetséges, ha a már érvényét veszített 1914 : XXXVIII. t.-c.-hez hasonló elgondolású új törvénnyel rendezzük e vízfolyások ma megoldhatatlan kérdését, — a törvényben a szükséges költséget összegszerűen megállapítjuk s ezzel együtt az állam és az érdekeltség hozzájárulását is meghatározzuk. A törvény alapján az állam által évről-évre adandó hozzájárulás lehetővé tenné a tervszerű munkát és az egyes vízfolyások rendezésének időrendjét. Az eddigi gyakorlat szerint az érdekeltek hozzájárulását a munkálatok végrehajtása előtt kell fizetni. Ez ellentétes a gyakorlati követelménnyel, mert éppen a vizes földeken gazdálkodó, kevés jövedelmű birtokosokra hárítja a terhet. A helyes megoldás csak az lehet, lia az érdekeltek kölcsönt kapnak s azt később a megjavított földek jövedelméből törlesztik. Leghatékonyabb volna a javasolt törvény, ha a külföldi államokban jól bevált módon vízszabályozási alapot létesítenének, amelyet egyfelől a fentemlített állami támogatás, másfelől az érdekeltek részére az alapból nyújtandó kölcsönök törlesztése tartana fenn. Ilymódon, számításom szerint, két évtized alatt az ország valamennyi vízfolyása rendezhető volna s egyúttal fenntartásuk is rendszeressé válnék. ; I III. A csapadékvizek rendezése. Az előzőknél nehezebb kérdésnek látszik a csapadékvizek rendezése és megoldása csakis az állam és az érdekelt társulatok közös munkájával történhetik. A társulatok árteréről származó, ú. n. belvizek levezetése a társulatok feladata, míg a külvizek elvezetése az érdekelt birtokosokra hárul. E két külön elnevezésű csapadékvizek rendezetlensége okozta például az idei szegedvidéki nagymértékű károsodást, mert a társulat területére a felülről jövő idegen vizek is reázúdultak és a sokkal kisebb területre tervezett társulati berendezkedés távolról sem tudott megfelelni az összes vizek gyors levezetésének. A kérdés megoldásában azonban mégsem a két különböző érdekeltségű birtokoscsoport összekapcsolása volna a legnehezebb feladat, hanem a belvízlevezetés méreteinek megállapítása. Miként az előzőkben már említettem, a töltések mögött megrekedő csapadékvizek gyors levezetése a mezőgazdasági termelésnek nagy érdeke, viszont azonban költséges, mert nagy csatornákat és sok szivattyútelepet kíván. Ezt a nagyarányú befektetést a mezőgazdaság nem tudja elviselni, annál kevésbbé, mert a befektetés jövedelmezősége bizonytalan és csak akkor érvényesül,