Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat közgazdasági jelentősége
A KULTÚRMÉRNÖKI SZOLGÁLAT KÖZGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE. 1 írta : TRÜMMER ÁRPÁD. Mikor nia a kultúrmérnöki szervezet hat évtizedes munkásságáról és annak hatásairól kell megemlékeznem, azt bizonyos elfogódással teszem. Mert amikor erre a hat évtizedre visszatekintek, a régi kultúrmérnökök serege élén, immár történeti távlatban Kvassay Jenő nemes alakja tűnik fel előttem s visszaemlékeztet arra, mikor első hivatalos eskümet az ő kezébe tettem le. Kvassay, a magyar kultúrmérnöki szolgálat megteremtője, külföldi tanulmányút és külföldi kapcsolatok alapján szervezte meg a kultúrmérnöki szolgálatot és az — megalapítójának ez is egyik érdeme — mégis ízig-vérig magyarrá lett ! A magyar kultúrmérnökség célkitűzéseiben, tevékenységében és eredményeiben teljesen alkalmazkodott a magyar mezőgazdaság viszonyaihoz és ennek a szerencsés működésnek köszönhető, hogy a magyar gazdaközönség az évtizedek során magáénak ismerte el a magyar kultúrmérnöki szolgálatot. Ez a szervezet a külföldi példáknak nem szolgai másolata, hanem sajátságosan magyar intézmény ; munkássága, eredményei mindamellett nem egyszer a külföld elismerését is kivívták. Pedig Kvassaynak töretlen úton kellett elindulnia ! A talajjavító munkáknak volt ugyan némi múltja, de mindaz, ami történt, nem volt céltudatos munka eredménye, hanem néhány kiváló magyar vízimérnök egyéni tevékenysége. A XVIII. század végén és a XIX. század elején végrehajtott talajjavítások tervezése és végrehajtása Kiss József, Huszár Mátyás és Beszédes József nevéhez fűződik. A XIX. század legkiválóbb magyar vízimérnöke, Vásárhelyi Pál, nem foglalkozott ugyan a szorosan vett talajjavítási munkákkal, de az általa megindított Tisza-szabályozás előfeltétele volt annak, hogy az Alföld rónáin a mezőgazdálkodás megindulhasson és a talajjavító munka is megkezdődhessék. A szerény epigon csak tisztelettel és bámulattal adózhat ezeknek az úttörőknek, akik sivár közöny, sőt ellenséges hangú ócsárlások ellenére sem vesztették el munkakedvüket és halálukig azon fáradoztak, hogy a magyar nemzet az Alföld vidékén megtalálhassa életföltételeit, megkezdhesse a termelő munkát és biztosíthassa az eredményes fejlődést. Kétségtelen, hogy a Trianon előtti M agyarországot nemcsak a nagy magyar Alföld jelentette, mégis az alföldi vizek rendezése jelzi azt a fordulópontot, amely a vizek szabályozásával és a mezőgazdaság érdekeivel való összekapcsolásával lehetővé tette a korszerű termelés megindítását, ami nemcsak Alföldünk népére volt sorsdöntő, hanem példaadó volt az egész országra nézve. / 1 A szerző előadta a magyar kultúrmérnöki intézmény hatvanéves fennállásának alkalmából tartott ünnepi ülésen a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben 1939. évi december hó 12-én.
