Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - I. Mihalik Ferenc: Korbély József emlékezete

KORBÉLY JÓZSEF EMLÉKEZETE 11 várnánk. .Azonban nem a cím a fontos, hanem a tartalom. Tartalma után pedig ez a kis munka logikusan, szép stílusban megírt komoly tanulmány, amely értékes ismeretekhez juttatja az olvasót. Részletesen tárgyalja benne a csapadékból a felszínen lefolyó vízmennyiséget, a párolgást és a beszivárgást, valamint a csapadék és a folyók vízállása közötti összefüggést, és a lehulló csapadékmennyiségekből lefolyásra kerülő vízmennyiségeket. Ez utóbbiakra nézve sok értékes táblázatot is összeállított. Ugyancsak a Vízügyi Közlemények-ben — az 1916. évi 6.-ik, illetve az 1917. évi 1-ső füzetben — jelent meg ,,A Körösök és a Berettyó szabályozása" című munkája 200 oldalas terjedelemben. E munkájában a Körösök és a Berettyó-folyó hvdrológiai kérdéseit a legnagyobb részletességgel tárgyalja a tőle megszokott rendszerességgel. Részletesen közli az egyes folyók és mellékvizek vízgyűjtőterületének nagyságát és leírását adja a vízgyűjtőterületek földrajzi és földtani viszonyainak. A Körösök és a Berettyó szabályozását megelőző időkről, a török hódoltságig és a nemzeti fejedelmekig visszamenőleg, a történelmi eseményeknek és az ország politikai alakulásának ismertetésével nemcsak korrajzot ad, de hű képét festi meg az Alföld akkori vízviszonyainak is. Előadása alapján tájékozást szerzünk a Körösök medencéjének az akkor még gazdasági szempontból figyelemre nem méltatott áldatlan vízügyi állapotáról, magunk előtt látjuk a Nagy-Sárrétet óriási terjedelmű mocsaraival, nádasaival és az árvizek garázdálkodását. El tudjuk képzelni, hogy a folytonos hadakozásban ezek milyen jó szolgálatot tettek, mert várak építésére és a lakott helyek védelmére vehették igénybe, hiszen ezekben a valóságos víz- és nádrengetegekben nemcsak hogy közlekedni nem lehetett, de még tájékozódni is szinte lehetetlenség volt. Gátak és vízimalmok a legnagyobb összevisszaságban voltak itt találhatók és megállapítja, hogy ezek sok villongásra szolgáltattak okot és inkább kárt, mint hasznot hoztak az országra. Ezek után időbeli sorrendben tárgyalja a Körösök szabályozási munkálatait a Huszár Mátyás által készített első tervtől kezdvè a végleges szabályozásig ; méltatja a mult század elején szereplő nagy vízszabályozó mérnököknek : Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Szász József, Keczkés Károly és Bodoky Károlynak munkálkodását és a Tiszaszabályozás megindítójának, gróf Széchenyi Istvánnak fellépésével a társulatok megalakulását, majd a körösi társulatoknál végrehajtott ár mentesítési és töltésezési munkálatokat írja. le nagy részletességgel. Ezeknek a vizimunkálatoknak Korbély hivatott bírálója. Rámutat azokra a roppant nehézségekre, amelyeket az egész szabályozás során le kellett győzni ; a végzett munkálatok becsét és jelentőségét különösen értékeli és a teljes elismerés hangján szól róluk. Azután a körösi társulatok belvízlevezetési kérdéseivel is részletesen foglalkozik, majd a szabályozási költségeket ismerteti. Számos táblázatot közöl a társulatokról műszaki, pénzügyi és kataszteri adatokkal. A mű Il-ik fejezetében a csapadékot és a lefolyó vízmennyiségeket tárgyalja. Ez a fejezet lényegében ugyanaz, mint a már említett „Árvizekről" írott tanulmánya, csak a Körösökre és Berettyó-folyóra alkalmazva és további eredményeivel kibővítve.