Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 83 szabványméreteket a jövőben tartsák be és a már megépült gátjaikat ezeknek megfelelően erősítsék meg. A rendelet értelmében a Szolnok feletti Tiszaszakaszon a töltések koronáját az addigi legmagasabb árvízszín fölé 1 m-re. Szolnok alatt pedig 1-50 m-re kellett felemelni. A gátak koronaszélességét a folyó mentén lefelé növekedően 4—6 m-ben, az oldallejtők hajlását a víz felől 1 : 3-ban, a száraz felől pedig 1 : 2-ben szabták meg. Magas töltéseknél a mértékadó árvízszín alatt 1-50 m-re 4 méter széles padka alkalmazását írták elő. A rendeletnek megfelelően a tiszai társulatok meg is kezdték töltéseik átépítését, azonban a szabványosított méreteket az 1895. évi árvíz után részben ismét módosítani kellett. Tokajtól lefelé a padkákat felemelték a legmagasabb helyi árvízszínre és Tiszafüredtől kezdve a torkolatig a töltéseket úgy kellett megerősíteni, hogy koronájuk 1-50 m-re emelkedjék a mértékadó árvízszín fölé. Kivételesen megengedhetőnek találták, hogy kisebb — környezetüktől független — öblözetekben az árvédelmi biztonság csak 1-0 m legyen, ha az ártéren nem feküdtek nagyobb városok, vagy községek. Tokaj felett, ahol az átvágások kifogástalanul fejlődtek, újabb rendelkezések kiadására nem volt szükség. Altalánosságban tehát a tiszai védőgátak 4—6 m koronaszélességgel és a fenti koronamagasságokkal épültek, nagyobb gátmagasságok esetén a mértékadó árvízzel színelve 4 m-es padka, esetleg szükség szerint ezalatt 2-50 m-re egy második padka létesítése lett kötelező. Az oldallejtők hajlását változatlanul megtartották. A Duna mentén a múltban mindig a jeges árvizek idézték elő a szerencsétlenségeket. Ezért az első védőtöltéseket ezekre az árvízszínekre építették ki. Utóbb a Dunaszabályozás legnagyobb részben kiküszöbölte a jégdugulások veszélyét és így a töltésmagasságok megállapításánál a jégmentes nagy árvizeket vehették alapul. A gátméretek egységesítésére a Duna mentén csak az 1895., 1897. és 1899. évi árvizek után került sor. Az addig szerzett tapasztalatokra támaszkodva a következőkben szabták meg a dunai töltések méreteit. A ko г о n a Az oldallejtő hajlása Folyamszakasz : magassága a Folyamszakasz : legnagyobb szélessége Folyamszakasz : víz felett víz felöl száraz felől méter Pozsonytól Bajáig 1 4 1 : 3 1 : 2 Bajától Újvidékig 1 5 1 : 3 1 : 2 Újvidéktől lefelé 1-5 6 1 : 3 1 : 2 A padkákat illetőleg mindhárom szakaszon, ott, ahol a töltés 2 méternél magasabb vizet tart, az árvízszínt alatt 1 m-rel, 4 m széles padka kell. Ahol 3 m-nél nagyobb vizet tart a töltés, ott az árvíz színe alatt 2 m-re egy második, 4 m-es padka építendő és általában minden méterrel nagyobb vízmélységre egy-egy újabb 4 m-es padka szükséges. A gátépítések ezekhez az előírásokhoz alkalmazkodva folytak tovább a mult század utolsó éveiben. A munkálatok nagyrészt töltéserősítések voltak, új védővonalak emelésére alig került sor. 5*