Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EIN К FEJLŐDÉSE 77 és árvíz idején az építési anyagok gyorsan legyenek szállíthatók a veszélyeztetett pontokra.

1 Az előterjesztett javaslatok elfogadása igen súlyos megterhelést jelentett volna társulatainkra és a szükséges költséget is nehéz lett volna előteremteni. A társulatok egyébként is húzódoztak attól a gondolattól, hogy védőtöltéseiket megnyissák a közforgalom számára, mert féltek, hogy gátjaik koronáját a közlekedő kocsik erősen felvágják. A tanácskozások eredményekép született meg 1880-ban az első kormányrendelet, amely a tiszavölgyi társulatok töltéseinek vonalazásáról és méreteinek egységesítéséről intézkedett. A rendelet a védőgátak koronaszélességét 4 méterben, oldallejtőinek hajlását 1 : 3, illetve 1 : 2 arányban állapította meg és előírta, hogy ha a töltés magassága meghaladja a 3 métert, 4 méter széles padka épüljön. 3 méternél magasabb gátaknál kettős padka létesítését kívánta meg a rendelet. A koronamagasságnak 1 méterrel magasabban kellett lennie, mint az addig észlelt legmagasabb árvízszín. A hullámtér szélességére Szeged fölött legalább 760, alatta pedig legalább 800 méter volt az előírás. Az ismertetett rendelet kiadásával egyidejűleg Szeged környékén megkezdték a hullámtér rendezésére irányuló munkálatokat is. Az árvizek gyorsabb levonulását elősegítendő, a Felsőtorontáli Armentesítő Társulat Szegeddel szembenfekvő töltését, továbbá a kanizsai, csókái és pádéi töltésszakaszokat hátrább helyezték és ilymódon kiszélesítették a hullámtér eddigi veszélyes szorulatait. A tiszamenti állapotokhoz hasonlók uralkodtak a Körösök és a Berettyó völgyében is. Az első védővonalak mindenütt hűségesen követték a folyók kanyarulatait. Utóbb avégett, hogy a Körösök árvizei Csongrádnál megelőzzék a Tisza felülről érkező árhullámát, a Körösök folyását számos átmetszéssel rövidítették meg, mire itt is több veszélyesen szűk hullámtéri folyosó állott elő. A helyzet megjavítása végett 1881—89-ben a meder új állapotához igazodóan átépítették a védővonalak legnagyobb részét. A vezérelv az volt, hogy a Kettős-Körösön legalább 300, a Hármas-Körösön pedig 600 méter körül legyen a hullámtér átlagos szélessége. Ezeknek a munkálatoknak a következtében jóval megrövidültek a körösvölgyi védővonalak. A különböző szakértők véleményei kétségtelenül arra mutattak, hogy a mederszabályozási és az ármentesítési munkálatok eddig nem a kellő sorrendben és megfelelő összefüggésben készültek. Nagyrészt ez okozta azt. hogy a Széchényi által kitűzött célt nem sikerült elérni, sőt helyenként még az ármentesítés előtti állapotoknál is súlyosabb viszonyokat teremtettek, károkat okozva olyan területeken, amelyeken azelőtt árvíz sohasem pusztított. Múlhatatlanul szükségesnek mutatkozott tehát egy olyan törvény megalkotása, mely a drágán szerzett tapasztalatok értékesítését kötelezővé tegye. Gyökeresen rendezni kellett a társulati rendszer pénzügyi vonatkozásait is, nehogy a felsőbb rendelkezések kényszerével olyan, csak műszaki szempontok alapján elbírált munkálatokkal terheljék meg a társulatokat, amelyeknek költsége meghaladja teherviselőképességüket és esetleg romlásba döntheti őket. Ez ugyanis az árvédelmi munkálatok fenntartása és jövő 1 A hazai folyókon végrehajtott szabályozási munkálatok megbírálására meghívott külföldi szakértőkből alakult bizottság jelentései. Franciából fordította Nendtvich Gusztáv. (Pesti könyvnyomda részvénytársaság. Budapest, 1879.)