Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XVI. Németh Endre: Olaszország ivóvízzel való ellátása

538 németh endre a) A

t. általános rendelkezések szerint az 50.000 léleknél kevesebbet számláló községek a Cassa Depositi e Prestiti nevű pénzintézettől 35 évnél nem hosszabb lejáratú kamatmentes kölcsönt kaphattak az ivóvízellátást szolgáló művek költségeinek teljes összegéig (leszámítva az esetleges díszítő-építmények költségeit). A kamatot teljes egészében az állam vállalta magára. Az 50.000-nél nagyobb, de 100.000-et meg nem haladó lélekszámú községek 2%-os kamatra kapták a hosszúlejáratú kölcsönt. A rendes kamatlábbal szemben felmerülő különbözetet az állam viselte. Ezt a kedvezményt eredetileg csak 1924 júniusáig bezárólag lehetett volna igénybe venni, az 1923. évi 3132. sz. törvény azonban ezt a határidőt 1933 végéig halasztotta el. Ugyanez a törvény felhatalmazta a kormányt arra, hogy a kölcsönök kamatterhének átvállalása helyett a vízvezetékek nélkülözhetetlen létesítményeinek költségeihez tőkehozzájárulás alakjában nyújtson államsegélyt. b) Külön törvény alapján a legkülönbözőbb mértékű államsegélyeket adták, így pl. Lucania tartomány községeinek vízvezetékére 50%-os, Bari, Lecce és Foggia megyék közös vízvezetékének költségeire — amelyek meghaladták a 124 millió lírát — 100%-os államsegélyt adtak és ezen túlmenőleg a munkálatok befejezéséhez és az üzem fenntartására alakított Ente Autonoma per l'Acquedotto Pugliese nevű önkormányzati társulatnak rendkívül kedvező — 1-5%-os — kölcsönt engedélyeztek. A nagy isztriai vízvezeték 95%-os állami és 5%-os tartományi segéllyel létesült, úgyhogy az 5 millió lírára rúgó költségből a teherviselésre képtelen lakosságra semmi sem esett. A monferratoi községközi vízvezeték 95 millió lírát kitevő költségeiből 35 millió lírát viselt az állam. Jelentékeny államsegélyeket kapott vízvezetékek létesítésére vagy helyreállítására Szardínia, Szicília és a földrengések sújtotta vidékek lakossága. c) A Bonifica Integrale munkálatok, amelyek egy-egy nagyobb kiterjedésű mocsaras terület lecsapolásához, vagy hegyvidékek vízmosáskötési munkáihoz csatlakozóan az így használhatóvá tett területeknek a mezőgazdasági termelésbe való bevonását és öntözés révén belterjes művelését tették lehetővé, egyszersmind Mussolininak azt a nagyvonalú elgondolását is szolgálják, hogy a túlzsúfolt városok lakosságának egyrészét a föld művelésére és a tanyai élethez visszavezessék. Ennek a tervnek sikere érdekében azonban az így kitelepített lakosságnak a lehetőséghez képest a városban megszokott életmód legfontosabb elemeit : járható utakat, villanyvilágítást és egészséges, jó ivóvizet kellett biztosítani. Ezért a Bonifica Integrale munkálatok végrehajtására alakult társulatoknak az 1928. évi 3134. sz. és Mussoliniról elnevezett törvény értelmében kötelessége, hogy az érdekeltek kívánságára az egész társulati területre kiterjedő egységes terv alapján utakról, villamos energiáról és vízvezetékről gondoskodjanak. Az ilyen lecsapolt területen keletkezett, községekbe nem tömörült, telepek vízvezetékének — az ú. n. mezőgazdasági vízvezetékeknek — költségeihez az állam legalább 75%-kal járul hozzá, de hozzájárulása 95°/

0-ig is felemelkedhetik. Ilyen támogatásban részesül a Piave torkolatánál a Livenza- és Piave-folyók közötti területen alakult Bonifica del Basso Piave társulat községeinek vízvezetéke,