Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XI. Molnár Dénes: Az ivóvíz tisztítása

474 MOLNÁR DENES A légoxidációs módszerek három csoportra oszthatók: zárt, nyilt és vegyes (egyesített) módszerek. A zárt szűrőrendszernél a levegőt légsűrítővel adagolják a zárt szűrőtartályba. Ha a vas mellett kismennyiségű (0-1 mg/l.) mangán is van a vízben, ebben a rendszerben a mangántalanítás is elvégezhető. A zárt szűrőrendszerekben semleges, vagy a semlegestől csak igen kis mértékben eltérő (igen gyengén savas) vizet vastalanítanak. A vastalanítás a víz összetételének megfelelően különböző szerkezetű szűrőtartályt, illetve szűrőanyagot kíván. Ha a vas karbonátos kötésben van, rendszerint elegendő egy szűrőréteg. A szulfátos kötésben lévő vas eltávolítására ajánlatos a szűrőréteg elé még egy kontaktréteget is alkalmazni. (4. ábra, HalvorBreda rendszer.) Ennél a különösen régebbi időben elterjedt rendszernél, a levegővel kevert víz az ú. n. kontakt-anyaggal (kb. 10 mm átmérőjű lávasalak) töltött felső részen áthaladva kerül a tulajdonképeni szűrőrészre. A szűrőanyag öblítése ellenáramú vízzel történik, a szűrőanyagnak gereblyeszerű szerkezettel történő megmozgatása közben. A szűrőanyag 1-5—2-0 mm átmérőjű kvarcszemekből áll. A vastartalmú vizek az esetek nagyobb százalékában agresszív szénsavat is tartalmaznak. Ilyenkor a vastalanítást, illetve az ahhoz szükséges légoxidációt 4. ábra.