Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IX. Schmidt Eligius Róbert dr.: A magyarországi artézi kutakról, a körülöttük kialakult visszásságokról és megszüntetésük módjairól

a magyarországi ártézi kutakról 461 már korábban bizonyos megszorító feltételek kikötését tartották szükségesnek — ott új kutakat egyszerűen próbafúrás címén mélyítenek le. Ezzel egyes lelkiismeretlen vállalkozók kész helyzet elé igyekszenek állítani az engedélyező hatóságokat, bízva benne, hogy az utólagosan megindított engedélyezési eljárás során elnézők lesznek, a rendszerint „tudatlan" fúratóval szemben s nem sújtják „ártatlanul" az engedély megtagadásával. A rosszhiszemű fúrató pedig úgy gondolkozik, hogy legrosszabb esetben 200 pengőig terjedő vízrendőri büntetés utólagos lerovásával megváltja magának azt a lehetőséget, hogy mások érdekeinek figyelmen kívül hagyásával ott és úgy fúrat kutat, ahogy ez neki éppen jól esik, vagy jól-rosszul felfogott érdeke kívánja. 200 pengő pedig a sokszor 50—60, sőt 100.000 pengős kútfúrásoknál igazán nem számít ! 3. Szükséges volna annak a kimondása, hogy az artézi kút fúrására szolgáló engedély előzetes szabályszerű kérelmezéséért, nemkülönben a helyes adatszolgáltatásokért a munkaadó és a fúróvállalkozó külön-külön is felelős s hogy az ez ellen vétő legalább 1000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A fúróvállalkozótól pedig, — akinek már foglalkozásánál fogva is jól kell ismernie a vonatkozó törvényeket és rendeleteket, — ismételt mulasztás esetén, iparengedélye is megvonható. Az elmondottak csak látszólag lennének erőszakos intézkedések. Alapjában véve senkinek sem ártanának — hacsak valaki rosszhiszeműséggel rá nem szolgál, — ellenben a közösségnek mindenképpen használnának. Hasznára lennének az engedélyező és szakvéleményező hatóságoknak, mert a tökéletesebb adatgyűjtés lehetősége révén megkönnyítenék a munkájukat ; a kútfúró vállalkozónak, aki a tökéletesebb adatszolgáltatás eredményeképpen megbízható adatokat kaphatna és leginkább az engedményesnek, aki az engedélyezési eljárás során jogvédelmet és ingyenes szaktanácsokat kap. Az engedményesnek további jelentős előnye volna, hogy saját kútjára vonatkozólag olyan adatok összegyűjtésére kapna útmutatást, amelyeknek hiányában a kút esetleges későbbi javítási és karbantartási költségei lényegesen nagyobbak lennének. Látjuk tehát, hogy az eléggé nem is becsülhető nemzeti közkincset képviselő artézi vizek védelmében és a kútfúrás terén uralkodó visszáságok kiküszöbölése érdekében a vízügyi törvény sürgős, tehát egyelőre legcélszerűbben rendeletek útján való kiegészítésre és korszerűsítésre szorul. így pl. az engedélyezési eljárás is egyszerűsítést és központosítást sürget, mert mai alakjában csak teher a hatóságoknak, a szakértőként szereplő hivataloknak és a közönségnek egyaránt. Egy artézi-kút engedélyezési kérvénye ma átlag három-négy város ugyanannyi hivatalában és a kézbesítéseket nem is számítva, legalább 15 kézen fordul meg, míg odakerül, ahol érdemben, szakszempontból szólnak hozzá. Visszafelé, jobbára alaki okokból kb. ugyanezt az utat teszi meg. Ezt a nagyrészt teljesen meddő, időt, pénzt és munkaerőt pazarló utat pedig könnyen harmadára lehetne rövidíteni, egy központi, különlegesen az artézi vízellátással foglalkozó szerv felállítása, illetőleg meglévőknek (pl. a m. kir. Földtani Intézet vízügyi osztályának) célszerű kiegészítése, kifejlesztése révén. Ez a központi szerv végezné el az engedélyezési eljárás során és a helyszínén az adatgyűjtést és ezek alapján az ország hidrogeológiai viszonyainak feldolgozását, az artézi kutak és engedélyek nyilvántartását, szóval mindazt, aminek együttese nélkül ma egy artézi kút engedélyezéséhez szakszerűen és érdemben hozzászólni nem lehet. Az eljárás meggyorsítása érdekében azonkívül ez a szerv