Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IX. Schmidt Eligius Róbert dr.: A magyarországi artézi kutakról, a körülöttük kialakult visszásságokról és megszüntetésük módjairól

4(50 SCHMIDT E. RÓBERT DR. Bizonyos, hogy az általános vízvezetékre való áttérés kellő időpontjának elmulasztásában sok helyütt és elsősorban a háború és a reákövetkező általános gazdasági dekonjunktúra a hibás. Azóta azonban ismét nagy idő telt el, anélkül, hogy az általánosan sérelmezett és kárhoztatott helyzet megváltoztatása érdekében,, tudomásom szerint, bármilyen komoly lépés is történt volna. Ott, ahol ilyen természetű kérdések várnak megoldásra, először is meg kellene állapítani az eddigi kutakkal feltárt és felszínre hozott vagy hozható vízvagyont és kielégítő mennyiség esetén meg kellene akadályozni a tervszerűtlen további fúrások és kúttársaságok létesítését, illetőleg engedélyezésüket ahhoz a feltételhez kellene kötni, hogy vezetékeiket egy élőre elkészítendő és gazdaságilag is reálisnak ítélt általános vízvezetéki tervnek megfelelően fektessék le. Az ezzel járó többletköltségeket az állam, a közület vagy akár magánosok nyújtotta hosszúlejáratú hitelből lehetne fedezni. Az időközben tönkrement régi vízvezetéki csövek kicserélésének is természetesen ugyanezen ala-pelv szerint kellene történnie, a vízjogi engedély megvonásának terhe alatt. Ilyen hatósági segítség és beavatkozás nélkül ma már nincs, — de a múltban sem igen lehetett, -— remény arra, hogy az Alföldön e téren uralkodó áldatlan állapot, nagyobb megrázkódtatások nélkül, valaha is megszűnjék. Szorosan idetartozik két másik sürgős szabályozásra váró eset is. Igen gyakori tudniillik, hogy olyan kúttársaságok kérnek és kapnak új kút fúrására engedélyt, amelyeknek csak azért ,,nagyobb" a vízszükséglete, — és ez gondos vizsgálattal könynyen kideríthető, — mert a kút csövezete vagy a vezetékhálózat időközben kilyukadt és így a rendes körülmények között rendelkezésre álló víz a fogyasztók igényeinek kielégítése helyett részben pl. a talajvizet szaporítja. Az artézi-vízpazarlás megakadályozásának kötelező elve alapján módot kell találni arra, hogy az ilyen eset kivizsgálható és indokolt esetben az új kút fúrására vonatkozó kérés megtagadható legyen, még akkor is, ha a hibák kiküszöbölése többe kerülne, mint egy új kút fúrása. A másik szabályozásra váró eset, hogy pozitív artézi kúttal a szükségleténél nagyobb mennyiségű vizet feltáró kúttulajdonos, természetesen a kútfenntartási költségek arányos áthárításával, ne csak vízfeleslegének közület vagy második személy részére való átengedésére, hanem rövid úton, egyidejűleg saját területén a szükséges vezeték fektetésének és fenntartásának kár-nélkül való tűrésére is kötelezhető legyen. Az egész artézi-víz kérdésének egészséges mederbe való terelése szempontjából rendkívül fontosak továbbá a következők : 1. Az 1913 : XVIII. t.-c. életbelépése előtt létesített (pozitív és negatív) artézi kutaknak -— amelyeknek az engedélyeztetése tudvalévőleg nem volt kötelező, — az új artézi kutak engedélyezési eljárásánál előírt mellékletek benyújtása melletti utólagos bejelentése és adataik beszolgáltatása kötelezővé volna teendő. Ez nem jelenti a szerzett jogok csorbítását, hanem ellenkezőleg elismerésüket és realizálásuk szempontjából fontos. A gyakorlatban ugyanis természetesen csak olyan jogok védhetők meg, amelyeknek a létezése és fennállása tudott. 2. Fontos volna annak a kimondása, hogy próbafúrást telepíteni csak a m. kir. Földtani Intézet előzetes hozzájárulása alapján szabad. Miirdinkább elharapódzó, rosszhiszemű szokás lett ugyanis, hogy olyan területeken, ahol a hidrogeológiai viszonyok a régebbi artézi fúrások révén már jól ismertek, — sőt éppen ezek védelmében,— az új kutak létesítésével kapcsolatban a véleményező hivatalos szakközegek