Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IX. Schmidt Eligius Róbert dr.: A magyarországi artézi kutakról, a körülöttük kialakult visszásságokról és megszüntetésük módjairól

4(50 SCHMIDT E. R

ÓBERT DR. réteg szemcse-átmérőjének és a vízsebességeknek megfelelően megválasztott szitaszövetszűrőkön, lyukasztásokon vagy hasításokon át. Bár a kút vízszolgáltató képessége, homokolása és élettartama szempontjából a fent vázoltak rendkívül súlyosan esnek latba, a kutak elkészítésénél mégis igen kevés gondot fordítanak reájuk. Különböző vízadó rétegeknek csőhasítással, perforálással, szűrővel stb. való megnyitásánál általában nem fordítanak elég gondot arra, hogy csak azonos, vagy legalább is közel azonos, nyugalmi vízszint-magasságú rétegek kapcsoltassanak a kútba s ezzel megint csak alkalmat teremtenek arra, hogy a nagyobb nyomás alatt álló rétegek vize, részben vagy egészben, a kisebb nyomás alatt álló rétegekbe áramolhassék. A fentiek értelmében ugyancsak súlyos földalatti vízveszteségeket okoznak, — a hasznosítható artézi víz szempontjából — azok a kutak, amelyeket pl. csőkorrózió miatt, akár a csövek benthagyásával, akár pedig visszahúzásuk után anélkül hagynak fel, hogy a lyukat végig gondosan betömnék. Nem tudok az Alföldről arra példát felhozni, hogy ezt a munkát valahol is gondosan végrehajtották volna, arra azonban igen, hogy eltömetlenül sűrűn felhagyott kutak mellett az artézi vízszint leszállt , sőt a vízadórétegek elszennyeződtek. Nagyon sok hiányt mutatnak artézi kútjaink a vízpazarlást megakadályozó, célszerű önzárószerkezetekkel és velük kapcsolatos lökést tompító berendezésekkel való felszereltség tekintetében is (1 ábra). És szinte sehol sem látjuk a közönséges és gázos artézi kutak között lévő s jól meghatározható különbség gyakorlati figyelembevételét, még kevésbbé tudatos kihasználását. Igen nagy tervszerűtlenség nyilvánul meg továbbá az artézi kútfők kialakításában is úgy, hogy legnagyobb ritkaság számba megy, ha valamely kutat nagyobb szerelések vagy rombolások nélkül szakszerűen meglehet vizsgálni. Az egyszerű elosztó-fejből álló ú. n. kútfőt mindig vízmentes, jól zárható kezelő aknában kellene elhelyezni, s ugyanott az elágaztatásokat külön-külön tolózárral ellátni. Az elosztó-fej maga legcélszerűbben füles-csősapkával zárható le, amelyet könnyen le lehet csavarni, hogy helyébe a vizsgálatokhoz készenlétben tartott és az eredeti csőszelvénynek megfelelő csőtoldó darabokat csavarhassunk. Ilyen kialakítással a kút jellemzőit, ú. m. : a nyugalmi vízszint magasságát, a különböző kifolyási 1. ábra. Rúgós önzáró-csappal felszerelt artézikút lajttöltővel. A záráskor és nyitáskor keletkező vízlökések tompítására a nagyátmérőjű felszálló-cső szolgál, amelyet fagyveszély ellen fűrészporral töltött fatorony véd.