Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)
46 BABOS Z.— MAYER L. vesző síkságon a Bega vize uralkodott. A zsombolya—dinnyési szakaszon állandóan mintegy 150.000 kat. hold területen a mocsarak, ingoványok és nádasok egymásbafonódó láncolata terült el. Az alsóbb részeken, Écska alatt, már a Tisza vize is bekalandozta a vidéket. A nagykiterjedésű mocsárvilág vizét a Begából, Temesből és több kisebb patakból kapta, melyek medre a kanyarulatok egész sorozatán vezetett át. A hordalék következtében erősen feltöltődött medrekben a víznek alig volt esése, a mocsaraknak csak alacsony tiszai vízállás mellett volt valamelyes lefolyásuk. A Temes mentén hasonló viszonyok uralkodtak. Ezen a valósággal vadonná vált vidéken a lápok kigőzölése még a szárazabb szigetekről is elűzte a lakosságot. Aki ennek ellenére kitartott szülőföldjén, az is csak a mindennapi kenyerét biztosító kis földet munkálta meg és inkább állattenyésztésre adta magát. Egykorú feljegyzések szerint a XVIII. század elején az egész Temes— Bega vidéken mindössze 663 helység állott 21.289 házzal (ezek nagyrésze is elhagyatva). Különösen sokat szenvedett és kipusztult a torontáli rész. Ezen területen 1717-ben csak 81 helység található, mindössze 1793 házzal. A vidék lakossága a legnagyobb szegénységben és elmaradottságban tengette életét, pedig ezek a megyék földjeik kitűnő termékenységénél fogva igen alkalmasak voltak arra, hogy néhány évtized alatt az ország egyik legvirágzóbb részévé fejlődjenek. A pozsareváci béke után (1718) a Duna—Tisza--Maros közéből megalakították a Temesvári bánságot azzal a céllal, hogy ebből minden rendelkezésre álló eszközzel különálló német tartományt szervezzenek. Ez a feladat a katonai kormányzóvá kinevezett gróf Mercy tábornagyra hárult. Első telepítési kísérletei nem vezethettek sikerre, mert a külföldről jött — főleg németajkú — telepesek nem bírták ki az egészségtelen vidéket. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebben az országrészben először meg kell teremteni a sikeres telepítés elengedhetetlen előfeltételeit, meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyek a gazdasági felvirágzást egyelőre lehetetlenné teszik. Elsősorban a Bega rendezése által a nagykiterjedésű mocsarakat kellett lecsapolni, egyben a medret is hajózhatóvá tenni, hogy a katonai szempontból rendkívül fontos Temesvár élelmiszerekkel ellátható legyen és a vidék kereskedelme, ipara víziúthoz jusson. 1 A cél elérése érdekében Mercy a Bega igen kanyargós medrét Facsettől Temesvárig számos átmetszéssel szabályozta, majd Temesvártól Klekig 69 km hosszú nyílegyenes hajózható csatornát ásatott, amely az árvizek levonulását is elősegítette. A régi Bega-meder ezentúl a Beregszó-patak vizeinek levezetésére szolgált. A két meder nagyrészt biztosította az árvizek gyorsabb lefutását, ezzel csökkentette a mocsarak táplálását és így megindította kiszárításukat. A vízrendezés során 130-5 km új meder létesült. Ezek a XVIII. század elején meginduló pár évtized alatt elkészült munkálatok rendkívüli eredménnyel jártak. Az elhagyott, elvadult vidéket a külföldi telepesek kezemunkája meghódította a kultúrának. Falvak és városok emelkedtek, megindult a földmívelés, otthonra találtak a különböző iparágak, fellendült a kereskedelmi élet és az állattenyésztés. A vízimunkálatok rendkívüli hatását mind a népmoz1 Mokry Endre : A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése. (Temesvárott. Magyar Testvérek könyvnyomdája. 1881.)
