Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VIII. Mazalán Pál: A mélyfúrású ivóvízkutak helyes létesítési módja és az ezzel kapcsolatos teendők

A MÉLYFÚRÁSÚ IVÔVlZKUTAK HELYES LÉTESÍTÉSI MÓDJA ÉS AZ EZZEL KAPCSOLATOS TEENDŐK. írta: MAZALÁN PÁL.

1 Forrásokban bővelkedő dombos és hegyes vidéken és nagyobb terjedelmű kavicslerakódással szegélyezett folyók mentén az ivóvízellátás a legtöbb esetben viszonylag egyszerű feladat. Forrásfakadások megfelelő foglalásánál, illetve a folyóvíznek a fiatal kavicságyakban való szakszerű feltárásánál és védelménél a víztechnikus a külszínen kísérletileg könnyen ellenőrizhető módszereket alkalmaz abból a célból, hogy az ivóvíz mennél tökéletesebb minőségben jusson a fogyasztóhoz. Egészen mások a viszonyok ott, ahol természetes forrásfakadások vagy vízfolyások nincsenek és csupán a földkéreg mélyebb rétegeinek vize szolgál az ivóvízellátás céljaira. Hazánk legnagyobb részén ez a vízellátási módszer alakult ki kényszerű gyakorlatképen és viszonylag talán a világ egyik államában sincsen annyi fúrt kút, mint amennyi hazánk mélyebb altaláját megsebzi és megcsapolja. A M. Kir. Földtani Intézet nyilvántartásában már eddig is 11.000-nél több fúrt kútról van feljegyzés, de alig akad néhány olyan, amelynek földtani és víztani viszonyai minden tekintetben tisztázottak. Csupán néhány újabban mélyített fúrt kút, amelyet szakképzett vállalkozók készítettek, állja ki a tudományos és gyakorlati bírálatot. Fúxt kútjaink zcme szakszerűtlenül és feltétlenül hibásan készült. A szakszerűtlenség okát egyfelől abban kell keresni, hogy a kútfúró ipar űzésére jogosító iparigazolvány tulajdonosa a hidrológiai viszonyoktól függetlenül bármely mélységre fúrhat, akár birtokában van a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretnek, akár nem. Az ipartestületi vizsgák csupán a kútfúrás technikájára szorítkoznak és egyáltalában nem terjeszkednek ki hidrológiai és a kút működésére vonatkozó ismeretekre, amiből — mint a továbbiakban látni fogjuk — helyrehozhatatlan károk származnak a fúrt kutakból nyert ivóvíz minőségére és mennyiségére egyaránt. De az e téren észlelt hibás gyakorlat kialakulását nem lehet csodálni. A kutak létesítésének ellenőrzésére hivatott hatóságok, a fennálló törvényes rendelkezések hézagossága folytán a legújabb időkig nem tulajdonítottak a kérdésnek elsőrendű gyakorlati jelentőséget és -— bár felismerték a hibákat— büntető rendelkezések hiányában sokszor kényszerűségből tűrték azoknak a hibáknak a halmozását, amelyeket avatatlanok, minden bizonnyal jóhiszeműen, földünk élő testén elkövettek. A kútfúrási gyakorlatnak technikai része úgy viszonylik a szakszerű vízfeltáráshoz, mint a sebész vágása egy súlyos műtét végrehajtásához. 1 Előadta az Országos Ivóvízellátási Nagygyűlésen.