Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я gommegyei barnaszén terület karsztjáról hangsúlyozta —, a karsztosodás nem folytatódott, hanem a járatok vízzel teltek meg. A járatok teljes kialakulása csak akkor mehetett újból végbe, mikor a hegység a miocénban véglegesen szárazzá vált. Továbbfejló'désük azóta is tart. A Duna kialakulásával az erózióbázis és vele együtt a karsztvíz tükre is mélyebbre süllyedt. A járatok összefüggnek, sok helyen azonban az összefüggés igen gyenge. A hegységek szélén, esetleg a hegységben magában, a mélypontokon a víz egy része töréseken források alakjában a felszínre kerül (pl. tatai, dunaalmási, esztergomi szentistvánfürdői, sárisápi, egedi, budai, latorvízfői, stb. langyos és meleg források. A vetődések mentén kialakult barlangüregek gyakran több méter szélesek, a szűkebb járatok néhol csak 1—2 cm szélesek. A nagyobb vetődések ellenére is a járatok azért függhetnek össze egymással, mert a triász mészkő és dolomit rétegcsoportok több száz méter vastagok. A fődolomit a Magyar Középhegységben mintegy 200 — 300 m vastag. Néhai Lóczy Lajos a Bakonyban a triász vastagságát — a fődolomitot kivéve — 1450—1850 méterre becsülte ; ebből a mészkőre és a dolomitra legalább 1100 m jut. Ezért a karsztvíz nemcsak az illető területre hullott vízből származik, hanem a távolabbi mészkő- és dolomithegységek is szállítják. Ilyen raktározó helyek a Budai hegység, a Pilis, a Vértes, a Gerecse és a Bakony a Dunántúlon. A hegységek előtt és között levő medencékben vetődések mentén mélyebbre lezökkent mészkő- és dolomitrögök is telítve vannak vízzel, amelynek egy része nagyobb mélységből hozzákeveredett víz. Ha tehát a triász vizet tartalmazó kőzet a medencében nincs mélyen, akkor az ivóvízellátás kérdésében mindig mérlegelni kell a karsztvízzel való ellátás lehetőségét is. Az esztergomi szénmedence bányászatával feltárt karsztvíz és a természetes karsztvíz-források együtt ma naponta mintegy 30.000 — 40.000 m

3 vizet adnak. A mészkő- és a dolomitrétegcsoportok közé foglalt agyagos-márgás vízzáró kőzetek több karsztszintet foglalnak maguk közé. A Vérteshegység karni dolomitjának karsztvizéből is több forrás fakad. A zámolyi szőlők alatt több forrás, a bányatelep Gánton is a dolomitból nyeri vizét. A hegység keleti peremén a Vashegyszőlők kút j ai is — Gedeon Tihamér szerint — a dolomitból táplálkoznak. A Bakonyban a triász rétegcsoportban bizonyos szintek igen fontosak ivóvízellátás szempontjából. Böckh János, id. Lóczy Lajos, Laczkó Dezső, Böckh Hugó, Ferenczi István, Becsey Antal hívta fel erre a figyelmet. A legmélyebb víztartó a werfeni rétegekben a seisi dolomit. Fölötte agyagpalák, márgák, vékonyabb mészkőrétegek telepszenek ; ezek vagy nem adnak vizet, vagy csak igen keveset. A következő rétegcsoport a felső campili dolomit, fontos víztartó. E fölött ismét márgás rétegcsoport telepszik, amelyen a megyehegyi dolomit víztartalmú rétegcsoportja következik. Végül fontos víztartalmú szint a fődolomit. A werfeni rétegek két víztartó szintje közt a felső campili dolomit a fontosabb. A füzfőgyártelepi 5. számú fúrás és a Bugyogó forrása, továbbá a peremartoni gyártelep (mintegy napi 2000 m

3) ebből a szintből veszi vizét. A Kenese és Veszprém között levő területen Becsey Antal fúrásai is ugyanebben a szintben érték el a karsztvíz tükrét. A werfeni rétegek vízbőségét Böckh János is kiemelte. Ebből a rétegcsoportból táplálkozik Felsőörs mindegyik kútja, a vörösberényi Romkútforrás, a Király-