Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

440 VEN DL ALADÁR DR. kerül bele a márga hasadékaiba. A tabáni próbafúrások alkalmával is mutatkozott víz a márga hasadékaiban. A hárshegyi homokkőből itt-ott gyengébb források fakadnak, pl. Pilisszentkereszt mellett. Az eocén mészkövei lényegében nyomás alatt levő karsztvizet tartalmaznak. Az Esztergom környékén levő szénbányákban végzett megfigyelésekből ismeretes, hogy a felső eocén nummulinás mészkő víztartalma jóval kisebb, mint ugyanott a triász mészköveké. Az eocén mészkő vize egészen külön vízszint s független a triász kőzetek vizétől. A Vértesben a Gánt község közepén levő forrás és a község kútjainak vize eocén mészkőből fakad. Pünkösd-fürdő artézi kútja vizének legnagyobb része a felső eocén nummulinás mészkő 7 hasadékából ered (1400 liter percenként, 23 — 25 C°). A kút a középső és alsó eocén (?) meszes homokkő-márga csoportjából 1 hasadékból 200 liter felszálló vizet kap percenkint. A paleocén elegyes- és édesvízi rétegeiből érdemleges víz nem fakadt. Az alattuk levő dachsteini mészkőből 2 hasadékból Vitális Sándor adatai szerint, percenkint összesen 400 liter víz (26-6—25-7 C°) szállt fel. Az egri vízvezeték 60-74 m mély hévvízű kútjának vize Sehr éter Zoltán szerint az alsó eocén szarukő-konglomerátumból s az alatta levő paleozói kvarcitpalából és szarukőből emelkedik föl. A kút kezdetben napi 18.000 m

3 vizet adott a térszín fölött. Ma 8000 m

3 a napi hozama, mert a kút kissé fojtva van. A víz valószínűleg vetődéseken száll fel. Mezozoi kőzeteinkben általában karsztvíz fordul elő. Különbséget kell azonban tennünk a mészkövekből álló valódi karszt és a dolomitokból s velük együtt esetleg homokkő rétegekből álló félkarszt között. A valódi karsztban a vízjáratok főként a víz oldó hatására képződött, többékevésbbé tág, csatorna- és barlangrendszerek. A félkarsztban túlnyomók a repedések és hasadékok ; olyan nagy terjedelmű járatrendszerek, mint a mészkövekből álló valódi karsztban, itt nem fejlődnek ki, mert a dolomit jóval nehezebben oldódik, mint a mészkő. A Bakony, Vértes, Budai-hegység, Pilis, Gerecse, a Bükk-hegység mezozoi kőzetei tartoznak ide. A pápai vízvezeték a felső kréta inocerámusos mészkő karsztvizéből táplálkozik. Tapolcafőn a felső kréta mészkőből — közel a pannóniai agyag határához — törnek elő a Tapolca-patak nagy forrásai. A legdélibb forráscsoport látja el a pápai vízvezetéket. Bőséges karsztvizet tartalmaznak a triász mészkövek és dolomitok. Erre a vízre főként akkor terelődött rá a figyelem, mikor a szénbányákba a víz betört. Már 1909-ben, mikor Tatabányán tífuszjárvány volt, a dachsteini mészkőben levő karsztvíz feltárásával oldották meg Jex Simon bányaigazgató kezdeményezésére az ivóvízellátás kérdését. Budabányán 1920 óta karsztvizet használnak fel. A triász mészkő elkarsztosodásának — tehát a nagy vízjáratok kialakulásának — legnagyobb része az eocén előtti időben ment végbe a Magyar Középhegység legtöbb területén, mikor a mészkő az akkori erózióbázis fölött szárazon terült el. A járatok kialakulásában a legfontosabb szerep valószínűleg a vetődéseknek jutott. Később, mikor a triász mészkőrögök mélyebbre süllyedtek és az eocén tenger előbbre nyomult — miként Schréter Zoltán, Rozlozsnik Pál és Telegdi Roth Károly az eszter-