Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

438 VEN DL ALADÁR DR. A miocén és az idősebb harmadkori rétegek is csak a hegységek peremén bújnak ki a felszínre, vagy vannak a felszín közelében. Az Alföldön s a Dunántúl is általában nagyobb mélységben helyezkednek el. A szarmata emelet kőzetei többnyire durva mészkő, homokos mészkő, esetleg homok és kavicsos homok alakjában kifejlődöttek. Néhol vizet tárolnak ; jelentőségük azonban inkább csak helyi jellegű. Nem egészen megbízható adatok szerint Budapest keleti részében is volna néhány kút, mely vizét szarmata-rétegekből nyeri (Kőbányai-út 27, Mázsa-tér, Egressy-út 27). Ismeretes, hogy a tapolcai Meleg-tó forrásai szarmata durvamészkőből fakadnak. Lehetséges, hogy a szarmata-mészkő tulaj donképen a fődolomit vízkészletét csapolja meg. A tapolcai állomás artézi kútja vizének nagy részét a pannóniai rétegek aljából és a szarmata mészkőből nyeri. Tapolcán még néhány fakadási pont ismert. Hulápon a kastély előtti forrás és a park forrása, a Szentkút Véndeken, Ódörögdpuszta kútforrása is a szarmatafelsőmediterrán rétegcsoport vizét nyújtja. Akaii (Sághi-puszta), Zánka (Várkút) mellett is ismeretesek források a miocén durvamészkőből. (Néhai Lóczy Lajos szerint.) A mediterrán homokos kavics és konglomeráttal borított területek a Bakonyban elég vízdúsak. Néhai Lóczy Lajos megállapításai szerint Zirc környékén ezek a kavicsok 300—450 m magasan, Hajmáskér, Veszprém, Oskü vidékén átlag 210 m, Rátót körül 200—250 magasan telepszenek. A szintkülönbségeket vetődések okozták, így pl. a veszprémi Séd forrásai vizének nagy része ezekből a kavicsos rétegekből fakad. Ebből a lerakódásból fakadnak az északi Bakony két nagy patakjának, a Gaja- és a Gerence-pataknak forrásai is. Miskolcon a Sajó jobbpartján levő Deichsel-féle gyár 163-44 m mély artézi kútjának vize a felső mediterrán kavicsrétegekből ered (350 m

3 naponkint, Horusitzky Henrik szerint). A pécsi 1891-ben fúrt artézi kút is főleg mediterrán-rétegekből kapja vizét. Németszék, Sikondafürdő környékén a felső mediterrán slir-rétegek tartalmaznak felszálló vizet, mely 42—117 m mélységből vehető (15—30 1 percenkint). Andezittal és andezittufával borított területeinken sok helyen fakad forrás az andezit alatt levő kőzet határán, vagy a tufából. A Mátrának nagy területét piroxénandezit borítja, alatta piroxénandezittufa telepszik (pl. a Kékestető környékén). A piroxénandezit igen erősen repedezett és a ráhullt csapadék addig halad lefelé, míg a piroxénandezittufát el nem éri. A tufa fölött azonban a víz egy része összegyűlik, mert a tufa sokkal rosszabb vízvezető, mint a repedezett andezit. Az összegyűlt víz mélyebb helyeken források alakjában szivárog a külszínre. A Kékestető alatt levő források : Szent László forrása (120 m

3 naponkint), a ménescsapási völgy kisebb forrásai, a Bene-völgy forrásai, Nyerges DNy-i forrása stb., mind ilyen helyzetűek. A Galyatető magasabb részein a piroxénandezit alatt levő kaolinos zóna tetején gyűlik össze a víz és Papp Ferenc szerint innen fakadnak a források. A Visegrád—Szentendrei-hegységben néhol az andezittufa s az alatta levő felső oligocénképződmények határán bugyog ki a forrás, pl. a Lajos-forrás a Bölcsőhegy alján. Néhol a felül levő durvább konglomerátumos andezittufában gyűlik össze a víz, ott, ahol alatta finomabb szemű, kevésbbé áteresztő tufa telepszik. Ilyen vízhorizontokat találunk pl. a Börzsöny-hegység több pontján, pl. a Rózsás-forrás.