Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

434 VEN DL ALADÁR DR. megállapításai alapján tudjuk például, hogy a Balaton medencéje a pleisztocénben süllyedt le. A fiatal üledékekben a mélyfúrások több helyen lignitet mutattak ki a mai felszín alatt még 563-7 m mélységben is (Hajdúszoboszló). Lignit a felszínen levő lápos területből képződik. Ezek a lignitrétegek tehát arra vallanak, hogy az Alföld ugyanolyan mértékben süllyedt, mint amilyen mértékben végbement a feltöltődés. Ennek a süllyedésnek az eredményeként a folyók esése elég nagy volt ahhoz, hogy sok törmeléket szállítsanak az Alföldre, s ebből érthető a folyóhordalékok nagy vastagsága. Sümeghy József szerint az Alföldön két belső, erősebben a felszín közelébe emelkedő hátság volna : 1. a Nyírség táblás röge és 2. a bácskai rög a Kunszent mártontói Bajáig húzott vonaltól délre a Duna-Tisza közén. A nyírségi, legmagasabbra emelkedett rögöktől ÉK-re és DNy-ra lépcsős vetődések mentén süllyedtek le a rögök ; a bácskai magasabban lévő rögtől DNy-ra és ÉK-re lévő rögök szintén. Erre utal a pleisztocén és a levantei rétegek határának a magassága : Halaváts adatai szerint Zomboron 55 m, Szabadkán 16 m a tengerszint fölött, Szegeden 72 m és Hódmezővásárhelyen 98 m a tengerszint alatt. Az Alföld északi részének üledékei a kunszentmárton—bajai vonaltól északra meglehetősen agyagosak, következéskép ez a terület általában vízben szegényebb. A Jásznagykun-síkságnak északi részéhez csatlakozó — Mátra-Bükkalja környéki — terület elég vízbő ; de már ennek a síkságnak mintegy Szolnok vonaláig terjedő déli részén kevésbbé kedvezőek a hidrogeológiai viszonyok, mert itt aprószemű agyagos homokok s iszapok az uralkodók. A vékony jelenkori üledékek alatt itt mintegy 150—200 m vastagságban pleisztocén- és alatta pliocénrétegek telepszenek. Az Alföld déli területe főként törmeléklejtős és törmelékkúpos durvább szemű rétegeket tartalmaz, és vízben gazdagabb. Alföldünkön a harmadkori és még idősebb kőzetek csak északon, a peremi hegység közelében, vannak közelebb a felszínhez. A miocén már délebbre is ismeretes (Debrecen 1316-8—1532-9 m). A pannóniai rétegek csoportja a medence közepén igen vastag. A fúrásokból kiderült, hogy az egész harmadkori rétegsor az Alföld belseje felé mindinkább mélyebbre került és vastagabb, de ezenkívül dél felé, Szeged felé is igen nagy mélységbe jutott. Lehetséges, hogy a mélyebben levő rétegekben a vízmozgás is ugyancsak dél felé irányul a rétegcsoportok dél felé lejtésének megfelelően. Meg kell említenem, hogy a levantei rétegek eddig még nincsenek az Alföld mindegyik részén tökéletes bizonyossággal megállapítva. Az Alföld levantei kőzeteinek — mint víztartó rétegcsoportnak — megítélésére talán legalkalmasabbak a szegedi fúrások eredményei. Szeged belső és külső teréletén ma 200-nál több artézi-kút van. A fúrások vékony jelenkori üledék alatt pleisztocén és levantei rétegeket tártak fel. Még a legmélyebb (953 m) artézi-kút is a levantei rétegcsoportban végződött. A levantei rétegcsoportban 170 és 180 m mélység között van vízdúsabb szint, azután 191 és 267 m közt. A fúrásoknak mintegy 60%-a ebből nyeri a vizet. 273 és 280 m közt ismét elég bővizű színt fordul elő ; 318, 344 és 394 m-ben újból vízben gazdagabb