Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 435 szinteket fúrtak át. A nagyobb vízhozamú kutak főként 191—267 és 273—280 m mélységből kapják vizüket. A levantei rétegek kőzetei : homok, agyag, agyagos homok, kavics, lazább konglomerát és kevés lignit. Uralkodó a homok. A különböző mélységben lévő víztartók majdnem tiszta fehér, durva homokból állanak. A rétegek lencsésen kifejlődöttek. A bővebb vizű kutak elkészülésük idején 500—3333 m

3 vizet szolgáltattak naponkint. A 953 m mély artézi kút mélyebb szintekből — főleg 929— 943 m közötti mélységből — veszi vizét. (51 C° kifolyási hőmérséklet, percenkint 600 liter). Az egész rétegcsoport kifejlődése süllyedő törmelékkúpokból összetettnek tenkintendő s vízdúsnak mondható. A levantei rétegek bő víztartalmúak és igen sok más terület kútjai is belőle táplálkoznak. így például Hódmezővásárhely területén mintegy 500 artézi kút van, ebből a belterületen 110. A legmélyebb 400 m. Ezek is levantei kőzetekből kapják vizüket. A szentesi, szarvasi, békéscsabai stb. bővebb vizű kutak is ennek a rétegcsoportnak a vizét csapolják meg. Némelyek elég nagy mélységből, pl. a zombori, 1889-ben készült, kút 393-37 m. A feltárt víz hőmérséklete természetesen a mélység szerint változik. Többnyire 20 C° körüli. A Dunántúlon a levantei rétegek jelenléte sok helyen még nem tisztázott. Egyes rétegcsoportokat némelyek levantei korinak tartottak. Később kiderült, hogy — legalább részben — a pannonhoz tartoznak. Elég részletes adatokat gyűjtött össze Horusitzky Henrik a sopronmegyei levantei rétegek víztartalmáról, illetőleg a levantei rétegekből vizet nyerő artézi kutakról. A levantei időben a hegységekről lefolyó víz szállította hordalék főként törmelékkúpok és terraszok alakjában rakódott le. A Hanság területének vidékén s a Rába környékén ezek az üledékek mintegy 100 m vastagok. Legmélyebb részük agyagos iszap. A felsőbb rétegek kevésbbé kötöttek. Gyakran erősen homokosak és a homok néhol durvaszemű (1 — 2 mm átmérőjű). A völgyek torkolatában durva kavicsos törmelékkúpok helyezkednek el. Az artézi-kutak a levantei rétegekből a térszín alatt 24-5—126 m közötti mélységből kapják vizüket. A kutak vízhozama nem bőséges: Vitnyéden a 24-5 m mély artézi-kút (térszín 119-5 m a tsz. f.) 110 l/perc, a 68 m mély endrédi kút (126-5 m a tsz. f.) 100 l/perc, az árpási 150 m mély (122 m a tsz. f.) 80, a farádi 172-11 m mély (117 m a tsz. f.) 36, a höveji 78 m mély (125 m a tsz. f.) 30, az agyagosi 95 m mély (120 m a tsz. f.) 23, a kapuvári öntésmajori első kút (117 m a tsz. f.) 11 liter vizet szolgáltat percenkint Horusitzky adatai szerint. Dunántúli bazalthegyeink peremén a pannóniai rétegek fölött levő bazalt, vagy bazalttufa aljából az agyagos pannóniai rétegek határán több helyen fakadnak kisebb források. Ezek azonban csak kis helyi jelentőségűek. Pl. a Badacsonyban, Szentgyörgyhegyen stb. Fontos víztartók a pannóniai rétegek. Az Alföldön csak a peremi részeken bújnak ki a felszínre, vagy jutnak a felszín közelébe. Távolabb a pleisztocén és a levantei rétegek borítják őket. A Dunántúl több területén a felszínen vannak, sok helyen azonban itt is fiatalabb kőzetekkel borítottak. Lássunk ebből is néhány példát. Sopron ivóvízellátása szempontjából igen fontos a pannóniai üledékek kavicsos, homokos rétegsora a Kőhida—Tómalom medencéjében. Itt a teknőszerűen 28*