Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я A IV. csoport kőzetei át nem eresztők, s belőlük gyakorlatilag víz nem termelhető. Nagyobb vastagságban csak az agyag-, iszap- és márgarétegek fordulnak elő, többnyire homok-kavicsrétegek között. Az I. csoport kőzeteire jellemző, hogy tömöttek s bennük csak a litoklázisokban lehet számbajöhető vízmennyiség. Kitermelni csak a tágasabb litoklázisok vizét lehet. Mivel a litoklázisok bizonyos mélységen alul már annyira záródnak, hogy csak hajszálcsöves hatások érvényesülnek, ilyen kőzetekből víz csak a felszín közeléből nyerhető. Némely kőzetben ez a mélység átlag 75 méter (gránit, gnájsz), másokban {agyagpalák) 120—180 m. Általában 600 m alatt alig nyerhető belőlük víz a hasadékokból. A vízmennyiség kevés és a litoklázisok helyzetétől függ, hogy melyik fúrás lehet eredményes és milyen mélységben. A viszonyokat az 1. ábra tünteti fel. Ezek a kőzetek tehát a nagyobb mennyiségű víztermelés szempontjából nem számítanak és általában úgy tekinthetők, hogy a nagyobb hidrogeológiai egységeket, azaz a hidrogeológiai medencéket elválasztják egymástól. Ide tartoznak az ókori 1. ábra. 1 = gránit ; 2 = mállott gránit kevés vízzel; 3 = tömött aplit, mellette elég sok víz; 4 = vetődési zóna elég sok vízzel ; r=repedések ; K

x—K

4 = vizet adó kutak, K

5 = meddő kút, V=víz. és még régibb kőzetek — a járatokat tartalmazó mészkőcsoportok kivételével —, a mélységbeli eruptív kőzetek s az effuzív közetek kürtői, meredek telérei s lakkolitjai. Csonka országunkban

1 ilyen területek: a Velencei hegység, a Mecsek gránitjai, a bakonyi, bükkhegységi és vasmegyei ókori közetek, továbbá a sopronkörnyéki és vasmegyei kristályos palák. Víztartalmuk kicsi, csak igen gyenge s gyakran csak időszakos források fakadnak belőlük. (Pl. a Velencei hegység gránitja.) A II. csoport kőzetei sok litoklázissal vannak átjárva s ezek nagy részéből különböző méretű járatok s üregek alakultak ki. Az idetartozó kőzetek — elsősorban a mészkövek — általában igen sok vizet tartalmaznak a bennük levő s a karsztosodás folyamán képződött többé-kevésbbé tág üregekben és járatokban. Ez a karsztvíz a mélység felé általában addig terjed, ahol a II. csoport kőzetei alatt át nem eresztő kőzetek telepszenek. A belőlük fakadó források általában bővízüek s legtöbbször sok víz nyerhető belőlük. A karsztvíz és a III. csoportban előforduló földalatti víz helyzete, továbbá a beszivárgás módja szerint bizonyos különbségek vehetők észre. A nem karsztos kőzetekbe (pl. kavics, durva homok) a csapadékvíz aránylag lassan és az egész felületen nagyjában egyenletesen szivárog be, majd a nehézségi 1 Itt és a következőkben is csupán a trianoni országterületekről van szó.