Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VI. Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása

KÖZSÉGEINK ÉS VÁROSAINK VÍZELLÁTÁSA 415 egészségügyi Intézet vizsgálata szerint ivásra alkalmatlan. A közvízellátás céljaira két artézi-kút létesült, ezenkívül a MÁV-állomás és egyik nagy ipartelep mélyfúrású kút j ai is táplálnak közkutakat. A kedvező helyzetet — 200 m mélységben felszökő vizet adó réteg — magánosok is felhasználták, és a Sió bal-, illetve jobbpartján egy-egy kúttársaság alakult. A balparti társaság 26 lakóház bekapcsolásával külön ártézikutat fúratott. A vízzel ellátott személyek száma mintegy 150, a 26 házban 22 helyen létesült vízöblítéses W. C. és 19 helyen fürdőszoba. (A vízvezeték természetesen felvetette a szennyes víz elvezetésének kérdését is. Egyelőre három ház szennyvizének a derítése és elvezetése oldódott meg ugyancsak társas alapon.) Az ártézikút fúrása 6.300 P-be, a vezetékek elkészítése 5.900 P-be került, az egész költség . . . 12.200 P, úgyhogy egy-egy házra a házi csatlakozás költségein kívül kereken 470 pengő jutott. A vízvezeték fenntartása 1935 tavaszától, három év alatt 220 pengőbe került. A Sió jobbpartján 1938 őszén alakult a második kúttársaság. A vizet az egyik községi ártézi kútból szerzik be. A vezetékbe egyelőre 8 ház van bekapcsolva mintegy 50 személlyel. A társaság létesítette közkutak révén mintegy 250 ember kerül közelebb az ártézi vízhez. Simontornya 5000 lakosa közül tehát 400, a lakosság 8%-a, kapja vízvezetéken a vizet. A kúttársaságok két kútjának vízszolgáltatása naponta 259 m

3. A napi vízszükségletet fejenkint 50 literben véve fel, ennek a két kútnak a vízszolgáltatása elegendő lenne az egész község ellátására. Ebben az esetben azonban feltétlenül szükség lenne tározómedence építésére az éjtszakai vízhozam tárolása céljából és egy légnyomásos szivattyúberendezésre. A kúttársaságoktól nagyobb befektetéseket várni nem lehet, ők csak arra vállalkoznak, hogy kis költséggel, az ártézi kutak bizonyos fokig rabló módon való kihasználásával, szerezzék meg a földalatti vizet és a rendelkezésre álló nyomást. A vízkészlet célszerűbb kihasználása érdekében esetleg a községnek kellene bizonyos érdekeltséget vállalnia, azonban a községi háztartás mai pénzügyi keretei között erre kevés a remény. Tanulságos llátaszék példája is, amelyet Mantuano főmérnök így ír le : A 7336 lelket számláló helység egészséges ivóvízzel való ellátására az 1912—15. években négy ártézi-kutat fúrtak. A kutakat csővezetékkel kötötték össze, amelyie közkutakat építettek és megengedték, hogy 8 P lefizetése ellenében bárki házi bekapcsolást létesítsen. Jelenleg 13 közkút és 63 házi csatlakozás van. Vízvezetéki vizet kap házivezeték útján 320, a közkutak révén 600, összesen 920 személy, a község lakosságának 12-5%-a és ezenkívül mintegy 380 számos állat. Sajnos a vezeték, különösen pedig a csatlakozások építése nélkülözött minden műszaki tervszerűséget. Ennek lett azután a következménye, hogy a magasabb helyeken a vízszolgáltatás nagy fogyasztás idején megakadt. ) Zárjuk le a példák sorát Szentes város vízellátásnak ismertetésével, amelyért Cseuz Béla városi műszaki tanácsost illeti a köszönet. A 30 év gyakorlati tapasztalatait visszatükröző tanulmány mintegy összefoglalja a fentebb idézett példák tanulságait. ,,Szentes város belsőségében 40, külterületén pedig 59 artézi kút ontja ma bőségesen az istenadta egészséges ivó- és öntözővizet. Amilyen örömmel és megnyug-