Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VI. Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása

410 LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR DR. csökkentheti a fertőzőbetegségek terjedését. A községekben rendelkezésre álló locsolóvíz a por megkötését teheti lehetővé és így a két tényező együtt már figyelemre méltóan befolyásolhatja a hazánkban rendkívül nagy gümőkór-halálozási arányszámot is. (1938-ban a halálesetek 9-9%-a). Végül feltétlenül része van a megfelelő vízellátás hiányának a nálunk igen jelentős csecsemőhalandóságban is. 1938-ban kereken 24.000 egy éven aluli gyermek pusztult el hazánkban, — s ez a szám az összes elhalt személyeknek 1/

5 részét jelenti. Ha a jobb vízellátással évente csak 1 — 2000 gyermekélet megmaradását tudnánk biztosítani, már akkor is kötelességünk volna az azonnali cselekvés. A nemzet jövője minden anyagi áldozatot megér! b) Forrásvizek. Ugrásszerűen javulnak a vízviszonyok ott, ahol a helyi adottságok valamely jóvizű forrás vizének a községbe, vagy esetleg a házakba való bevezetését teszi lehetővé. Ha a forrás nincs messze a községtől és nála magasabban fekszik, ez a megoldás olcsó is. Ilyen vízvezetékek építése tette a kultúrmérnöki hivatalok közegészségügyi műszaki munkásságának legnagyobb részét, de természetes, hogy tevékenységük leginkább a hegyvidékre : a Felvidékre és Erdélyre terjedt ki. Újabb munkáik közül az aggteleki vízművet említhetem. A dolinás karsztvidéken sem a községben, sem a barlangnál nem lehetett megfelelő ivóvízkutat létesíteni. Ezért a 2-5 km-re fekvő Kastély-kút vizét vezették oda, ami nemcsak a községre jelentett valóságos áldást, hanem a barlang bejáratánál korszerű turista-szálló építését is lehetővé tette. Az ilymódon megélénkülő idegenforgalom közvetett hasznot is jelent a község lakosságának. Az Aggtelek melletti Imolán is hasonló megoldáshoz folyamodtak. Mindössze 500 m hosszú csővezetékre volt szükség. c) Mélyfúrású kutak. Sajnos, csonka hazánk sík területén forrásvízzel, az ivóvízellátásnak ezzel a legegyszerűbb és legolcsóbb módjával általában nem élhetünk. A felszíni vizek igénybevételétől eltekintve tehát, amely módszerhez csak a tisztítás terhét megbíró nagyobb közület vagy fényűzésre berendezett fürdőhely fordulhat (Szolnok és Siófok esete), csak a mélyfúrásra gondolhatunk. Valóban, azután, hogy Zsigmondy Béla 1880-ban Hódmezővásárhelyen megfúrta az Alföld első felszökő vizű ártézi kútját, egy csapásra megváltozott az addig kétségbeejtően sivár helyzet. Kiderült, hogy bár tetemes anyagi áldozat árán, de mégis lehet az Alföldön jó ivóvizet szerezni. Nagyobb, majd kisebb közületek, uradalmak és később — a kútfúró ipar fellendülésével — egyes gazdák is egyre-másra készíttetnek ártézi kutakat. Nehogy azt higg ük azonban, hogy a fejlődés útja sima volt. Számottevő beruházásokról volt szó, amelyeknek mindig megvolt a maguk ellenzéke. Cseuz Béla, Szentes város műszaki tanácsosa, megírta a város első ártézi kútjának történetét. Tanulságos olvasmány, mert az ami kereken 50 év előtt lejátszódhatott egy város életében, bizonyára megismétlődik napjainkban is számos községben. „Szentesen 1884. július 24-én határozta el a Szentesvidéki Takarékpénztárnak — a szomszédos Hódmezővásárhely sikerén felbuzdult — igazgatósága, hogy az ivóvízellátás megjavítása érdekében ártézi kutat fúrat s a közkút vizét mérsékelt díjért adja a lakosságnak. Erre a határozatra megindult a mozgolódás azirányban, hoory a város fúrassa meg a kutat, noha eddig pénzügyi nehézségei miatt elodázta a. kérdés