Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VI. Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása

408 LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR DR. Máskor, hosszabb gyaloglás után, zsombékos környékű sekélyvizű kúthoz értem embereimmel. Az, hogy magam nem ittam a vízből, épúgy nem hatott reájuk, mint intő szavaim. Valósággal nekiestek a kútnak. A legmohóbb kiköpte az undorító víz egy részét. Erre a többiek gyorsan ittak, hogy ne érezzék a kellemetlen keserű ízt. Pedig tudták, hogy alig negyedóra múlva olyan helyre érünk, ahol valóban üdítő vízhez jutunk. Alföldünk mostoha viszonyai valósággal rászoktatták a népet arra, hogy megigya a rossz vizet is. Ha csak sziksós, keserűsós vízről van szó, szervezete megszokta és minden veszély nélkül tűri. De a sekély kutak legnagyobb része fertőzött, mert a tavasszal magasra emelkedő talajvíz könnyen utat talál feléjük és bőven mossa a kútba a felszíni talajréteg minden szennyét. Fokozza a bajokat a kutak helytelen építése : az új kutak nagy része is rosszul épül, s itt nemcsak a magánosok a hibásak, hanem közületek és hatóságok is rossz példával járnak elől. (Görög Dénes dr. egyet, m. tanár, Szombathely). Az Országos Közegészségügyi Intézet elemzései szerint, még a viszonyainkhoz szabott enyhe mértékkel mérve is, az ásott kutak vize 72-9%ban ártalmas az egészségre. És ilyen vizet iszik az országban hétmillió ember ! Az Országos Közegészségügyi Intézet nyilvántartásában már 30.000-nél több kút szerepel és 1500 körül van a rendszeresen ellenőrzött, „Jó ivóvíz" jelzésű kutak száma. De mi ez hazánk többszázezer ásott kútjához képest ? Kétségtelenül legrosszabbak az ivóvízviszonyok a mélyfekvésű árterületeken és az egykori mocsárvidékeken települt községekben, pl. a Bodrogköz, vagy a tolnamegyei Sárköz falvaiban, stb. Egy tisztiorvos írja a bodrogközi T. községről: „A Tisza partján elterülő község lakossága ivóvízszükségletét évszázadok óta a folyóból és a házak udvarán lévő szenynyezett felső talajvizet szolgáltató nyitott ásott kutakból fedezi. A jó vizűnek ismert kutakról a Közegészségügyi Intézet vizsgálatai során ismételten kiderült, hogy fertőzöttek. Az egészségtelen ivóvíz élvezetének feltétlenül nagy szerep jut a hastífusz, vérhas és rmís enterogen fertőzőbetegségek terjesztésében, amit bizonyít az is, hogy a községben ezek a betegségek — minden óvóintézkedés pontos és lelkiismeretes megtartása ellenére — évente felütötték fejüket és megszedték — főleg a fiatalság köréből — halálos áldozataikat. Csak az egész lakosság hastífusz-ellenes védőoltása vetett végett a gyilkos kór évszázados uralmának." De nemcsak a víz minőségével van baj. Nemcsak rossz, hanem kevés is a víz : „10 éves itt-tartózkodásom alatt — folytatja a levél — többízben volt alkalmam háztüzek oltásánál való segédkezésre. Minden esetben szembetűnően mutatkozott a vízhiány. A felső talajvizet szolgáltató kutak már legtöbbször az oltás elején kiapadtak, hiszen a tűzesetek rendesen a nyár végén, a tartós szárazság alkalmával következtek be, amikor a talajvíz állása alacsony és az 5—6 méter mély kutak vizének mennyisége emiatt minimális volt. A község egyes részeitől 1—2 km-re fekvő Holt-Tisza vizének a tűz helyére való szállítása igen nehézkes." Az Országos Közegészségügyi Intézet bajai állomása 1937-ben, a tolnamegyei közkutak vizsgálatának befejezéséről így jelent : „A kutak 23-6%-át teljesen hasznavehetetlennek, 56%-át sürgősen átépítendőnek, 14-1%-ot tisztítandónak kellett nyilvánítani. A vizsgált 1035 közkút közül csak 63 (6-1%) ad jó vizet ! Egy Fehér vármegyére vonatkozó hivatalos jelentés megállapítja : „Igen sajnálatos, hogy az iskolák kútjai majdnem kivétel nélkül erősen szennyezetteknek bizonyultak." Számos helye van azonban hazánknak, ahol még ilyen rossz, fertőzött talajvíz sincs. Valósággal hírhedt ebből a szempontból a karsztos Bakony egy-egy faivá-