Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

38 BABOS Z.—

MAYER L. ország szélén emelkedő hegységek akkor még lakatlan területeire szorultak és azt vették birtokukba, jóllehet a nemzeti érdek azt kívánta volna, hogy az országot védelmező hegygerincek és szorosok a magyarság kezében legyenek. Hegyektől írtózó népünk azonban erre nem gondolt és az elkövetett hiba a későbbi évszázadok folyamán többször megbosszulta magát. A honfoglalók letelepedésekor, mivel föld volt bőven, a tiszántúli mocsárvilág, sőt a Duna—Tisza közének homokmezői is egyelőre lakatlanok maradtak. Az Alföld valószínűleg sokáig csak arra szolgált, hogy télire szénát gyűjtsenek rajta. Az ott lévő időszakos jellegű telepek csak jóval később alakultak át kis falvakká, majd idővel az állattenyésztést űző népréteg otthonává váltak, míg az ország folyómenti vidékein a halászcsaládok tömörültek. A dombvidékek és hegységek lábánál elterülő erdőségek a vadászatra nyújtottak bő lehetőségeket. Ezek, a vadászember számára valóságos paradicsomot jelentő területek, voltak akkoriban a legnépesebbek. Az új haza által nyújtott megélhetési lehetőségek tehát már eleve megszabták az egyéniségénél fogva síksághoz kötött magyarság letelepedésének módját és későbbi terjeszkedésének irányait. A szaporodás utóbb kényszerítő erővel szorította a népességet az addig elkerült árterületek felé, melyeket meg kellett hódítania, ha élni és mindennapi kenyere számára újabb termőföldet szerezni akart. IV. Vízimunkálatok a mohácsi csatáig.

1 A kalandozások megszűnte után a békés letelepülés és a földművelés kezdete jelenti annak az időszaknak beköszöntését, midőn a vizekkel való küzdelem megindult. Az első vízi munkálatokat — ha még oly szűk keretek között is — valószínűleg a mindennapi élet szükségletei nyomán hajtották végre. A halászat volt az a foglalkozási ág, amely elsősorban kényszerítette az embereket bizonyos víziépítkezések elvégzésére. Már első királyunk óta sok adat szól arról, hogy hazánk területén számos mesterséges halastó, vagy halászattal összefüggő viziépítmény volt, sőt egyes okiratok már a XII. században arról tesznek említést, hogy ilyen tavakat csatornákon át tápláltak vízzel.

2) Hasonlóképen Szent István királyunk óta ismeretesek a vízimalmok is, amelyek köztudomásúan szintén megkívánnak kisebb vizimunkálatokat. A tutajozás a só- és faszállítással kapcsolatban már történelmünk elején ugyancsak nagy szerepet játszott. A Szent István ellen fellázadó erdélyi vajda első fegyverténye az erdélyi sót szállító tutajosoknak a Maroson való feltartóztatása, hogy ezáltal elvonja az alföldi lakosságtól az egyik legfontosabb szükségleti cikket. A honfoglalást követő évszázadokban a gyér népesség számára bőven volt hely az országban. így a vizek kártételei elleni védekezés egyelőre még feleslegesnek látszott. Az egymást követő jmsztító háborúk alatt inkább hasznosaknak bizo1 Pauler Gyvla : A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. (Athenaeum. Budapest, 1899.) 2 Dr. Ortvay Timdnr : Magyarország régi vízrajza. (M. Tud. Akadémia. Budapest, 1882.)