Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EINK FEJLŐDÉSE 39 nyúltak az óriási területeket elfoglaló mocsarak és lápok. A megközelíthetetlen ingoványok valósággal kedvelt tartózkodási helyekké váltak, mert a köztük meghúzódó szigeteken akár egész falvak lakossága is el tudott rejtőzni vagyonával együtt a prédát hajszoló ellenség elől. (V. ö. ,,111'a berek, nádak, erek.") Számos helység, folyó és vidék őrzi nevében még ma is régi környezetének jellegét. Szerte az országban találhatók „Sár" és „Sáros" összetételű helységnevek, Kalocsa szláv eredetű neve ,,Sáros"-t jelent. A Sárvíz mindenki előtt ismeretes folyónk. A Lajtát egykor Sárnak hívták a magyarok. A Sárköz is hajdani mocsarairól kapta nevét. Az országban szerte előforduló Sárrétek nevükben ugyancsak az eltűnt mocsárvilág emlékét őrzik.

1) Mocsaraink egy része történelmi nevezetességre tett szert. 1241-ben a Mohipusztán lezajlott csata után a szétvert magyar sereg egy részét a tatárok a Tisza mocsaraiba szorították, ahol sokan - köztük három főpap is — életüket vesztették. Az országot elözönlő tatár hordák elől csak azok menekültek meg, akik az erdőkben, járhatatlan mocsarakban és nádasokban húzták meg magukat. Székesfehérvárt is csak a váratlanul jött hóolvadás mentette meg a végső pusztulástól, mert a környékét elborító mocsarak annyira megteltek vízzel, hogy a tatárok nem férhettek az ősi koronázó város közelébe. Az árvizek mindent elsöprő, romboló vadsága is elég korán bevésődhetett az emberek emlékezetébe. így pl. a XI I. században a Fertő-tó által elfoglalt területen még több virágzó falu állott, amelyeket 1230-ban egy hatalmas árvíz hullámai temettek el. A föld színéről örökre elsöpört falvakról az egykorú okmányok többször is említést tesznek. Az Ár pádházi királyaink alatt meginduló építkezések kezdettől fogva szervesen összefüggöttek bizonyos vízimunkálatokkal. Ezek a várak eleinte inkább csak magas falakkal körülvett úgynevezett kerített városok voltak. Az erődítés főrésze a várárok volt, amelybe az ellenség közeledtekor valamely folyó, vagy patak vizét lehetett bevezetni. Néhol, ha mocsaras volt a környék, ilyenkor az egész vidéket elárasztották vízzel. Ilyen mesterséges műveletnek volt a következménye az Ecsedi-láp rendkívüli megnövekedése. Egykor a láp sokkal kisebb terjedelmű volt, amint azt a láp alsó rétegeiben talált bronzkori leletek is bizonyítják. A láp szélén, akár a Fertő-tó helyén, régi okmányok szerint kilenc virágzó falu állott mindaddig, amíg a XIV. században a Báthoriak fel nem építették Ecsed várát, amelynek védelmére mesterséges gátak építésével az egész vidéket vízzel borították. Az addig virágzó környék lakhatatlanná vált, s a Kraszna elfajulása és árvizei azután rövidesen teljessé tették a mocsarasítás sikerét. (5. ábra.) Utóbb szerették volna a kárt megszüntetni. de nem tudtak már úrrá lenni a felszabadított vizek felett.

2) A magyarság az új hazában töltött első évszázadok multán a sok belviszály és háborúskodás ellenére is számban megerősödve szilárdan tartotta magát az idegen népek között. Tárgyunk szempontjából talán érdemes lesz egy pillantást vetni ennek a kornak népességi viszonyaira is. A regyesházi királyok alatt hazánk lakos1 Strömpl Gábor dr.: Helyneveink vízrajzi szókincse. Hidrológiai Közlöny IX. kötet 113. oldal. 2 Morvay Péter : Az Ecsedi-láp elpusztult világa. (Búvár II. évf. 8. sz.)