Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - IV. Boros Tibor: Csapadékos és száraz időszakok Csonkamagyarországon

CSAPADÉKOS ÉS SZÁRAZ IDŐSZAKOK 299 vonal) és a csapadékos napok számának évi menetével (pontozott vonal). A csapadékösszeg és a száraz időszakok közti várható összefüggés az, hogy a két görbe ellentett menetű. Ahol a csapadékösszeg nagyobb, ott a száraz időszakok valószínűsége kisebb. Az év első felében ezt az összefüggést nagyon szépen meg is találjuk. Februárban a csapadékösszeg az egész évben a legkisebb, ennek megfelelően a száraz időszakok valószínűsége nagy. Ettől kezdve júniusig a csapadékösszeg folytonosan nő, a száraz időszak valószínűsége csökken, de májusban nagyobb, mint áprilisban. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy bár a csapadékösszeg májusban általában nagyobb, mint áprilisban, mégis a májusi csapadék egyenlőtlenebb eloszlású, nagyobb az eshetőség száraz időszakok kialakulására. Ez a májusi emelkedés egyébként mindkét országrésznél külön-külön is megvan, tehát nem helyhez kötött. Országos jellegét az is mutatja, hogy az állomások kétharmadrészénél megtaláljuk. Júniustól szeptemberig a száraz időszakok valószínűsége egyenletesen nő és szeptemberben eléri egész évi legnagyobb értékét. Figyelemreméltó, hogy míg a VIII. táblázat szerint a száraz periódusok száma szinte kivétel nélkül augusztusban a legnagyobb, addig az, hogy valamely nap beletartozzék egy száraz időszakba, mégsem augusztusban, hanem szeptemberben a legvalószínűbb. Ez úgy magyarázható, hogy szeptemberben kisebb ugyan a száraz időszakok száma, de jóval hosszabbak, mint az augusztusiak és így több napot foglalnak magukba. Az évi menetnek ez a szeptemberi maximuma nem felel meg a csapadékösszeg viselkedésének, mert szeptemberben nálunk nincs csapadékminimum. Októbertől decemberig csökken a száraz időszakok valószínűsége. A decemberi mélypont sem egyezik meg a csapadékgörbe menetével. Ez annyit jelent, hogy decemberben a csapadék igen egyenletes időbeli eloszlású és kisebb mennyisége ellenére is ritkábban lépnek fel száraz időszakok. Országos évi átlagban 100 nap közül 43-1 tartozik valamely száraz időszakba. A száraz időszakok valószínűségi görbéjén szembetűnő a féléves hullámzás : februárban és szeptemberben csúcsa, júniusban és decemberben mélypontja van a görbének. Ez a féléves hullámzás a csapadékgörbére is nagyon jellemző. Mivel a mezőgazdaságot közelről érinti, hogy a száraz időszakok bekövetkezésének valószínűsége mikor legnagyobb és legkisebb, közelebbről is megvizsgáltuk a szélső értékek bekövetkezésének időpontját. A féléves hullámzás szükségessé tette a főmaximumok és minimumok mellett a második maximumok és minimumok számbavételét is. A főmaximum az állomások 44

u/

0-án szeptemberben, 29%-án pedig februárban van. A Dunántúl szinte kivétel nélkül februárban legkedvezőtlenebb a helyzet, sok helyen még a másodlagos maximum is januárra esik, itt tehát a tartós szárazságra való hajlam a téli hónapokban a legnagyobb. Ez előnyös a mezőgazdaságra nézve. Az alföldi állomások közül csak Eger és Tiszafüred viselkednek a Dunántúlhoz 5. ábra. A száraz időszakok valószínűsége, szembeállítva a csapadék mennyiségének és a csapadékos napok számának évi menetével.