Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése
30 TR TJMMER ÁRPÁD a folyó mederképző erejéhez kell alkalmazkodnunk. Más szóval : a fejlesztést nem szabad erőltetnünk vagy gyorsítanunk, hanem meg kell várnunk, míg a folyó munkája a szabályozási művek hatására elvégzi azt a mederfejlesztést, amit a vízimunkától előre megkívánunk. Mérlegelve a fennforgó körülményeket, úgy véljük, hogy a magyar víziutak fejlesztésére előirányzott munkákat tíz év alatt kellene végrehajtani. Ez az időtartam egyrészt megfelel a vízimunkák célszerű végrehajtásának, másrészt megkönnyíti a tervezet pénzügyi lebonyolítását, mert így évenkint csak 15 millió pengő előteremtésének gondja terheli az államkincstárt, illetőleg ezen keresztül az ország közgazdasági életét. E helyen szabad legyen kitérnem arra is, hogy a tervezett programmnak költsége teljes egészében az államkincstárt fogja terhelni, mert a munkálatok a közérdeket szolgálják és a befektetett tőkének nem a közvetlen hozadéka fontos, hanem a gazdasági élet erein át az államháztartást tápláló különféle közvetett jövedelmek. A hasznos beruházások szerepe a világháboiú után keletkezett gazdasági rendben általában az, hogy munkaalkalmakat teremtsen és a munkásoknak megélhetést nyújtson. Az így táplált gazdasági élet erőhöz jut és a befektetett tőke a pénz megfelelő körforgása után ismét visszafut eredeti helyére, mert a jelen viszonyok között igen csekély hányad az, amelyet mint összegyűjtött vagyont kivonnak a pénzforgalomból. A 15 millió pengős évi beruházási tőke a már rendelkezésre álló vízügyi műszaki igazgatás bizonyos mértékű fejlesztésével minden nehézség nélkül beépíthető. Ezt jelentékenyen elősegíti az a helyzet, hogy különböző helyeken levő és egymástól független munkákat kell végrehajtani s ezért az évi beruházási hitel többfelé osztva használható fel. A Duna—Tisza-csatorna építésének tíz évre való előirányzása mellett is 9 millió pengő az erre felhasználandó átlagos évi beruházási összeg. Ezzel egyidejűleg további G millió pengő értékű munka végezhető a Duna és Tisza vízrendszereiben, részben a már meglevő folyammérnöki hivatalok útján, részben pedig az egyes munkák tartamára szervezett építési igazgatóság és ennek kirendeltségei útján. Előadottak szerint a tervezett munkálatoknak tíz év alatt történő tervszerű végrehajtása a műszaki vezetés szempontjából semmiféle nehézséget sem okozna. Talán mondanom sem kellene, hogy az évi 15 millió pengős beruházási tőke a gazdasági élet szempontjából milyen nagy horderejű. Az ismertetett munkálatok a legkülönbözőbb munkanemeket egyesítik magukban s ezért a vállalkozások к ii lörjféle ágai volnának érdekelve. Ezek a vízhasznosítási célokat szolgáló befektetések az ország gazdasági életére sokkal átfogóbb jelentőségűek, mint az egy helyre korlátozott, kevesebb iparágat foglalkoztató közmunkák, amelyek ha nagyobb arányúak, könnyen vezethetnek a munkabérek és az anyagárak emelkedésére. Az ország különböző vidékein egymástól távoleső munkák végrehajtása nem jár az előbb említett hátlányokkal, sőt éppen ellenkezőleg azáltal, hogy a pénz keringését különböző helyeken indítják meg, alkalmasak az oiszág egyes részein a munkanélküliség enyhítésére és a lakosság életszínvonalának emelésére. És itt kapcsolódnak össze a munkákkal a szociális szempontok. Elsősorban azzal, hogy nagy terjedelmű földmunkákkal járnak, ami egyúttal a kétkézi munkások
