Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése

VÍZIÚTJAINK FEJLESZTÉSE 29 s ezáltal az 1442 3 km-nyi jelenlegi hajózóút 1856-9 km-re növekednék

9. Ezenkívül a Dunán 68 km, a Tiszán pedig 112 km hosszban javulna meg a hajózóút. Kétségtelen, hogy víziútaink hossza még ebben az esetben is messze van az 1908-ban tervbevett 4260 kilométernyi hajózóúttól, ha azonban hazánk akkori és mai területét tekintjük, megállapítható, hogy az ismertetett fejlesztés megtörténtével hajózható vizeink viszonylagos aránya kedvezőbb volna, mint az 1908. évi terv végrehajtása után. A régebbi tervezet kivitele esetén 1000 km

2 területre 13'1 km-nyi hajózóút jutott volna, míg a most előadott fejlesztési terv megvalósulása után ez a viszonyszám 16'9 km-re emelkednék. Ez azonban indokolt is, mert közgazdasági életünk mai állapota és várható további fejlődése a víziutak terén is nagyobb követelményeket támaszt, mint három évtized előtt. Ezzel kapcsolatban röviden érintem a víziutak és vasutak viszonyát. Nem óhajtom részletesebben tárgyalni azt a közismert tényt, hogy a háború előtti időszakban a víziutak fejlesztését sokan azért ellenezték, mert a víziszállításban a vasúti forgalom versenytársát látták és nem kívánom az erre vonatkozó hosszas viták érveit és ellenérveit felsorolni. Csupán arra a tényre mutatok reá, hogy a vasúti szállításnak ma már a víziútnál sokkal veszedelmesebb versenytáisa akadt a gépkocsiban, mert a víziszállítás elsősorban azokat a tömegárukat vonzza magához, amelyeket a vasút kénytelen alacsony díjtételekkel szállítani, míg a gépkocsi az értékesebb darabáru-forgalmat igyekszik a vasúttól elhódítani. Ezért jelenleg a víziutat már nem lehet a vasút kártokozó versenytársának tekinteni, sőt a víziforgalom fejlődése, a folyami kikötők forgalma a vasúti forgalomra is kedvező hatással van. E tekintetben bizonyítékul csak a víziútaknak azt a nagyarányú fejlesztését említem meg, amelyet a világháború után Németország hajtott végre, s amelyet még a jövőben is folytatni fog. Ezt, ha a víziutak a vasutak veszedelmes versenytársai volnának, a németek minden valószínűség szerint nem látták volna indokoltnak végrehajtani és a víziutak érdekében nagyarányú munkákat végezni. Tekintettel Németország közvetlen szomszédságára, a víziúton történő szállítások terén a jövőben nekünk is célszerű lesz a németek törekvéseihez alkalmazkodnunk, s ezért víziútaink jövendő fejlesztését is idejében kell megkezdenünk. * * * Víziútaink fejlesztésére az előzőkben előadott kerettervet pénzügyi, gazdasági és szociális szempontból is meg kell vizsgálnunk. A fejlesztésre előirányzandó 150 milliós tőke közgazdasági életünk erejéhez képest hatalmas összeget jelent s annak egyszerre való előteremtése bizonyára sok nehézséggel járna. Erre azonban nincs szükség, mert a fejlesztés végrehajtására a munkák sikerének veszélyeztetése nélkül is módunkban áll hosszabb időt megszabni. Ez azért lehetséges, mert egyes munkák csak akkor fogják a fejlesztésből remélt közgazdasági hatást előidézni, ha más, velük összefüggő víziút már készen van s ezért az összes munkák egyidejű végrehajtása nem kényszerű szükség. Hozzájárul ehhez az is, hogy már meglevő természetes hajózóutak további fejlesztésénél (Duna, Tisza, részben a Vág) a vízimunkák végrehajtásúnak ütemével B A 9. ábrán közölt kimutatáson feltüntettük az 1937 : XX. t.-c. alapján tervezett hajózható tiszalöki öntözőfőcsatornát is; ezzel együtt a hajózható viziutak hossza 1901-9 km-re adódik.