Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

274 BABOS Z. MAYER L. minden évben megismétlődtek ; ezeket a bizonytalan adatokat nem használhattuk fel. Tény az, hogy az ármentesítő munkálatok megindítása előtt és első évtizedeikben több töltésszakadás történt, mint amennyit ábránk feltüntet. Az utolsó évtizedekben 23. ábra. Az egyes években gátszakadások következtében elöntött területek nagysága Magyarországon, 1805—1937. Egyes években a gátszakadások számáról (1. előző ábra) van, de a következtükben elöntött területről nincs adatunk Így ezek nincsenek feltüntetve. előfordult töltésszakadások az egész mentesített ártér kiterjedéséhez viszonyítva, általában jelentéktelen vízkárokat okoztak és csak kisebb folyók mentén történtek, tehát árvédelmi töltéshálózatunk mai megbízhatósági foka teljesen kielégítő és megnyugtató. A gátszakadások statisztikájával kapcsolatban röviden összefoglaljuk még a magyar ármentesítő munkálatok folyamán lezajlott legemlékezetesebb töltésszakadásokat. A Duna völgyében a védőgátak helyenkénti átszakadása miatt legtöbbet szenvedett a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat, amelynek árterülete 1862-ben és 1876-ban teljesen, — de nagyrészében más években is, — víz alá került. A Margittaszigeti Ármentesítő Társulat árterülete szintén többször került teljesen víz alá, amíg a társulat védővonalát kellő méretűre át nem építette. 1876 volt a leggyászosabb emlékű esztendő. Ebben az évben a Duna hullámai teljesen elöntötték az Alsócsallóközi, a Szekszárd-bátai, Gombos-vajszkai és a Rezsőházi ármentesítő társulatok árterületeit. A tiszamenti gátszakadások közül rendkívül súlyos következményei miatt, legemlékezetesebb az 1830. évi volt. A Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat védőtöltése Törökkanizsa mellett átszakadt s a feljegyzések szerint mintegy 400 ezer kat. hold került víz alá, a Tisza hullámai Versec határát mosták. A Heves-SzolnokJászvidéki Ármentesítő Társulat még befejezetlen, építés alatt állott védővonalát 1853-ban szétrombolta, majd az egész árteret végigsöpörte a Tisza. Rendkívül nagy károkat okozott az 1855. évi árvíz is. A gátszakadásokon betóduló víz elöntötte az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat egész balparti árterét mintegy 200 ezer kat. holdat, valamint a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat területének nagyrészét, közel 300 ezer kat. holdat. A Tisza völgyében legtöbbet a Bodrogközi Ármentesítő