Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

ÁBJVIENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 275 Társulat szenvedett. Ártere, amelynek védelmére 1860 előtt főleg gyönge megyei gátak szolgáltak, minden jelentékenyebb árvíz alkalmával víz alá került. Védővonalának kiépítése után is többízben átszakadtak a töltések és a 111 ezer kat. hold kiterjedésű társulati ártér ismételten az árvizek martalékává vált. A Középtiszai Ármentesítő Társulat árterületének jelentékeny része, közel 140 ezer kat. hold, 1876-ban került víz alá gátszakadás miatt. Igen szomorú emlékű 1879-ben a petresi gátszakadás, amely Szeged pusztulását okozta. Nagy pusztítást vitt véghez az 1888. évi árvíz is, amely több társulatnál idézett elő töltésszakadásokat ; többek között az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulatnál 151 ezer, a Heves-Szolnok-Jászvidéki Ármentesítő Társulatnál pedig 70 ezer kat. hold került víz alá. A Körösök mentén szintén sok baj volt a múltban. A Szamos mentén levő gyönge védőtöltések miatt a századforduló előtt sűrűn fordultak elő gátszakadások, amelyeknek következtében az ártér mélyebben fekvő 90—100 ezer kat. hold kiterjedésű részét majd minden nagyobb árvíz elöntötte. 24. ábra. A szivattyútelepek időbeli fejlődésére jellemző adatok, 1878—1939. A belvízrendezések és lecsapolások fejlődése legalkalmasabban a káros vizeket levezető csatornahálózat hosszának növekedésével (lásd 15. ábrát) és a belvízi szivattyútelepek számának és teljesítőképességének fokozatos emelkedésével (24. és 25. ábra) jellemezhető legjobban. A belvízlevezető és lecsapoló csatornák hoszszának a múlt századra vonatkozó értékeit hasonló nehézségekkel — és esetleges hibákkal terhelten — lehetett csak összeállítani, mint az árvédelmi töltésekét.