Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

266 BABOS Z. MAYER L. Grafikonunknak a vízitársulatok megalakulása előtti évtizedekre vonatkozó adatai, a társulatok elődeiként szerepelt érdekeltségek összegezett árterületét tüntetik fel; ezek, megfelelő adatok hiányában, részben becsült értékek. Az árterületek nagyságának meghatározása a múltban önkéntes bevallással, vagy helyszíni bejárással történt. Hogy az árterek ilyen módon megállapított nagysága sok esetben mennyire messze járt a valóságtól, kitűnik abból, hogy a későbbi első műszaki ártérfejlesztések lényegesen nagyobb végeredményre vezettek. Ennek ellenére a mult században alakult vízitársulatok nagyrészt még ilyen módon határozták meg árterük nagyságát ; műszaki ártérfejlesztésre csak évtizedekkel később került sor. Kétségtelen tehát, hogy az árvizek és belvizek által veszélyeztetett területek, az ármentesítések első évtizedeiben, nagyobbak voltak az ábráról leolvasható számértéknél. A mai társulati árterületek két részből tevődnek össze : a mély- vagy ősi ártérből és a fensíki ártérből. Előbbin — mint azt neve is mutatja — azokat a területeket értjük, amelyeket az ármentesítő és folyószabályozási munkálatok megindítása előtt folyóink szabályozatlan, vad állapotukban veszélyeztettek és sokszor teljesen elöntöttek. Ez az az ártér, amelyet a múltban legtöbbször önkéntes bevallással vagy helyszíni bejárással (palatinális eljárás) állapítottak meg. A társulati árterületeknek ma már a mély ártérnél gyakran nagyobb része a fensíki árterület. Ezeket, az ármentesítő munkálatokat megelőző időkben, az árvizek nem veszélyeztették. Az ártérbe való bevonásuk elsősorban az ármentesítés terheinek szélesebb területen való elosztása végett történt. Lehetővé tette ezt az a körülmény, hogy a szabályozási és töltésezési munkálatok következtében egyes folyóink árvízszíne (főleg a Tiszáé és mellékfolyóié) lényegesen emelkedett és így e területek valóban a mai árvízszín alatt feküsznek. Az elmondottakból következik, hogy ha csak az Alföldünknek utolsó 100 év alatt bekövetkezett átalakulását nézzük, akkor a fensíki árterületeket szigorúan véve nem vehetjük számításba, mert ezeket a múltban nem fenyegette árvíz. Viszont ha az ármentesítési munkálatok által teremtett mai helyzet szemszögéből vizsgáljuk az eredményeket, akkor feltétlenül számításba kell venni — mint ahogy vettük is — a fensíki árterületeket, mert ezek ma tényleg mentesítve vannak. Munkánk során megkíséreltük azoknak a területeknek kimutatását, amelyek a vízimunkálatok megkezdése előtt állandóan vízzel voltak borítva, tehát a mezőgazdasági művelés szempontjából teljesen értéktelenek voltak és jövedelmet csak nádtermelés, halászat stb. révén hoztak. Ugyancsak igyekeztünk meghatározni azokat a területeket is, amelyek időnkint kerültek víz alá, sőt kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett az év tekintélyes részében víz alatt állottak. A feljegyzések szerint egyes vidékek, főleg a Tisza mentén, 8—9 hónapig sem szabadultak meg a vizektől és így ezeken a hatalmas kiterjedésű területeken komoly mezőgazdasági művelésről beszélni sem lehetett. Sajnos, már eleve le kellett arról mondanunk, hogy a vízimunkálatok megkezdése előtti időkben állandóan vagy időnkint víz alatt állott területekre pontos számértéket vezethessünk le. Már a vízimunkáJatokkal érintett területek összeállítása is nehézségbe ütközött, elképzelhető tehát, hogy a régebbi időkbe visszanyúló munkának még pontatlanabb adatokra kell támaszkodnia. Régi térképeken végzett terület mérések (planimetrálások), egykorú feljegyzések, az első ártérbevallások, valamint az ártérosztályozások szolgáltatták a vonatkozó adatokat.