Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

238 BABOS Z. MAYER L. Versec-paulisi csatorna balpartján, Kis-Tiszánál és Porgánynál, — az utóbbi kettő a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulaté volt. (3., 4. ábra műmelléklet.) Részben a kormányhatóságok nyomására, részben az árterületeken uralkodó fölötte káros állapotok kényszerítő hatása alatt századunk fordulóján a Tisza völgyében működő vízrendező társulatok túlnyomó részénél nagy lendülettel indult meg a belvizek rendezése. Szakítva az eddigi elutasító állásponttal, a társulatok a belvizek rendezését és levezetését is munkatervük pontjai közé iktatták. Megkönnyítette elhatározásukat, hogy az elmúlt évtizedek alatt az árvédelmi töltések építését nagyreszt befejezték. A társulati költségvetéseket tehát ezentúl csak a gátak fenntartása és esetleges kiegészítése terhelte, s így a mutatkozó felesleget a belvízlevezető csatornák létesítésére lehetett fordítani. Az 1890 és 1905 között végzett nagyobb kiterjedésű munkálatok közül meg, említhetjük a felsőszabolcsi, középtiszai és a törökbecsei ármentesítő társulatokvalamint a Körösök mentén a sebeskörösi, mezőtúr-mesterszállási és a feketekörösi ármentesítő társulat árterén végzett csatornaépítéseket. A külvizek elkülönítetten történő levezetését általánosan alkalmazták. így például avégből, hogy a Feketekörösi Ármentesítő Társulat árterét a bihari hegyekből lefutó patakok vizeitől mentesítsék, a Fekete- és Sebes-Körös között megépítették a Felfogó-csatornát, amely a külvizeket egyenesen a Fekete-Körösbe vezette, míg a terjedelmes belvízlevezető csatornahálózat vizeit a Hosszúfoki-csatorna a Kettős-Körösbe terelte. Különösen kiemelendő a Tisza völgyében végzett munkálatok közül a Beregvármegyei Ármentesítő Társulat árokrendszere, mely már ekkoriban teljesen kiépült és azóta csak kisebb jelentőségű másodrendű árkok létesítésével kellett bővíteni. Teljesen befejezték a Szernye-mocsár lecsapolását, amire 79 km hosszú csatornahálózat szolgált. Az itt épült külvízcsatorna a felfogott vizeket egyenesen a Latorcába vezette. A Latorca völgye ugyanis alacsonyabban fekszik, mint a Tiszáé és ezért a külvizek számára alkalmasabb befogadóként szolgál. Ugyancsak teljesen befejezte belvizeinek rendezését a Tisza-köröszugi Ármentesítő és a Titeli Töltésfenntartó Társulat, valamint a Hortobágy-berettyóvidéki Belvízszabályozó Társulat is. Rendkívül nagy munkát végzett a Körösök völgyében az Ivánfenéki Ármentesítő Társulat, amely 10 év alatt 435 km-es csatornahálózatot épített meg, valamint a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat, amelynek csatornarendszere 1900-ban 745 km kiterjedésű volt. Bár a belvizek levezetésének a vízrendező társulatok kebelén belül való megoldása századunk elején csaknem általánossá vált, volt néhány olyan társulat, amely ezt a kérdést továbbra sem kívánta feladatai közé iktatni. Ezeknek az árterületén később több vízhasználati társulat alakult azzal a céllal, hogy az árvizektől védett ártér belvizeit megfelelő árokhálózattal összegyűjtse és zsilipek, illetve szivattyútelepek közvetítésével a befogadó folyóba továbbítsa. Ezek közé tartozott többek között a Temes-Begavölgyi, a Felsőtorontáli és a Nagybecskereki Ármentesítő Társulat is. Közülök a Nagybecskereki Ármentesítő Társulat árterületén több kisebb társulat alakult a belvizek levezetésére. így 1888—89-ben az I. eleméri, 1891—93-ban az I. aradáci, 1893—94-ben a nagybecskereki rétlecsapoló, 1897—98-ban a II. eleméri és 1900—05-ben a II. aradáci lecsapoló társulat. A Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat belvizeit részben a Bocsár-tiszahegyesi lecsapoló