Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

ÁBJVIENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 239 társulat 1887—88-ban, részben a Törökkanizsai 1890—91-ben, illetőleg az ószent­iván-térvári lecsapoló társulat 1894—95-ben rendezte. Nagyobb szabású munkálat volt az Aranka vidékének rendezése 1883—93-ban. A Marosnak ez az évtizedek óta felhagyott régi mellékága erősen feltöltődött és nem győzte levezetni a rend­kívüli módon felgyülemlett belvizeket, emiatt kiöntéseivel sok kárt okozott. Ugyanez volt a helyzet az Arankába torkolló patakok alsó szakaszán, ahol a vízfolyások kis esésük miatt hajlamosak voltak a feliszapolódásra. Az ártérnek egyébként kitűnő minőségű földjeit a gyakori kiöntések miatt csak akkor tudták rendesen megművelni, ha kivételesen száraz esztendők jártak. A 140.800 kat. hold kiterje­désű ártér belvizeinek levezetésére 412 km hosszú csatornahálózatot építettek, melynek tengelyében a főcsatornává alakított Aranka gyűjtötte össze az ártér káros vizeit és vezette le a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat védőtöltésébe épített -pádéi zsilipen át a Tiszába. Míg a Tisza völgyében még a XIX. század utolsó évtizedeiben megindult a belvizek rendezése, a Duna mentén nagyobbarányú csatornaépítkezésről csak századunk eleje óta számolhatunk be. Elsőnek a Szekszárd-bátai Ármentesítő Társulat építette ki árokrendszerének gerincét, majd az esztergommegyei ebedfoki öblözet némi múlttal bíró csatornázása került sorra. Az utóbbi 1900-ban teljesen elkészült. Említésreméltó csatornaépítés folyt 1895 és 1905 között a Vág alsó szakaszá­nak jobb- és balpartján elterülő ártereken, a monostorszeg-apatini öblözetben és a Titel alatti rezsőházai ártéren. A Szigetközi Ármentesítő Társulat teljesen befejezte csatornahálózatának építését, azóta csak másodrendű árkokat létesített. A pest­megyei Sárköz belvizeit levezető csatornák hossza 10 év alatt 342 km-re emelkedett. Elkészültek a Pancsova-kubini Ármentesítő Társulat csatornái is. Külvizeit egy övcsatorna Sándoregyháza mellett teljesen elkülönítve egyenesen a Dunába vezeti. Nagy munkát végzett az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat, amely 1895 és 1905 között 410 km-re növelte belvizeit levezető csatornáinak hosszát. A magánosok által végrehajtott munkálatok között első helyen áll az a 190 km hosszú belvízleve­zető csatornahálózat, amelyet Mohács alatt a Duna jobbpartján, a Kölked-darázsi és a Vörösmart-kopácsi főhercegi magánöblözetekben létesítettek. A belvízrendezések második évtizede már számottevő eredményekkel zárult. Az 1890-ben már fennállott és előzőkben említett csatornahálózattal szemben 1900-ban a Duna völgyében 4032, a Tisza völgyében pedig 7958 km, összesen tehát 11.990 km hosszban voltak megépítve a vízitársulatok lecsapoló és belvizeket levezető csatornái, tíz év alatt tehát csaknem megkétszereződött a mesterségesen létesített vízvezető medrek hossza. Igen szép fellendülést láthatunk a belvízi szivattyútelepek építése terén is. Itt a Temes-Begavölgyi Ármentesítő Társulat vezetett, amelynek árterén 1900-ban már 30 szivattyútelep működött, míg a Tisza völgyében ugyanekkor többek között a Nagybecskereki Ármentesítő Társulatnál 8, a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulatnál pedig 5 szivattyútelep működött. Összegezve : 1900-ig a Duna völgyé­ben 48, a Tisza völgyében pedig 55, összesen tehát 103 belvízi szivattyútelep létesült, amelyek 8914 lóerőt képviseltek és 152 egységük másodpercenként 128-5 m 3 bel­vizet tudott a folyókba átemelni. A munkálatoknál 165 nyilt és boltozott zsilipet, 509 csőzsilipet és szivornyát, 1849 belvízzsilipet, áteresztőt és tiltót építettek, míg a

Next

/
Thumbnails
Contents