Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

ÁBJVIENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 237 társulat indította meg önként a belvízrendezési munkálatokat. Hamar felmerült az a gondolat is, hogy mivel a hosszú ideig elhúzódó árvizek miatt sokáig lezárva tartandó zsilipek nem biztosíthatják a belvizek mindenkori megfelelő levezetését, árvizek idejére szivattyúval való átemelésükről kell gondoskodni. Az első hazai belvízi szivattyútelep 1878-ban a Heves-Szolnok-Jászvidéki Ármentesítö Társulat területén, Sajfok mellett épült. A 90 lóerős gőzgép által hajtott szivattyú másodpercenként 1330 liter vizet emelt át a Tiszába. (2. ábra, műmelléklet.) A Tisza mentén alakult vízrendező társulatok egyrésze rövidesen nekilátott a belvízrendezésnek. A 80-as években a felsőbodrogi ártéren teljesen befejezték a már korábban megkezdett csatornahálózat építését. A középtiszai és a csongrádsövényházi ármentesítö társulat árterén, valamint a törökbecsei öblözetben is folytak munkálatok. Zemplénmegyében pedig a tiszaluci Holt-Tisza és a tiszadobi átvágás közötti új sziget belvizeinek levezetésére létesült egy 11-8 km hosszú csatorna. Különösen elismerésreméltó munkát végzett a Cibakháza körüli öblözetben az akkori Szolnok-Csongrád Tiszabalparti Ármentesítö Társulat, amely belvízcsatornahálózatát 75-4 km hosszban teljesen elkészítette. Azóta itt csak kisebb, másodrendű árkok létesítésére volt szükség. Ugyancsak említésreméltó a HevesSzolnok-Jászvidéki Ármentesítö Társulat, amelynek ártere főleg nedvesebb években igen nagy vízkárokat szenvedett, mert az ártér nyugati pereméről lefutó vízfolyások — az árvizek miatt lezárt zsilipektől visszatartva — hatalmas területeket öntöttek el. A társulat erőteljes tevékenysége nyomán 1880—90 között 289 km-es csatornarendszer épült a belvizek levezetésére. Az 1880-as évek végén készült el az a hatalmas terv is, amely a BerettyóSebeskörös közötti, mintegy 250.000 kat. hold kiterjedésű, belvízi ártérről akarta levezetni a káros vizeket. Ennek alapjául a Sebeskörösi Ármentesítö Társulat 1890-ig mintegy 100 km hosszban már ki is emeltette belvízlevezető csatornáinak egyrészét. A beregmegyei ártéren is megindultak a munkálatok a belvizek és elsősorban a Szernye-mocsár lecsapolása végett. Mindezek a társulatok előharcosai voltak a belvizek elleni küzdelemnek. Míg a Tisza völgyében egyre nagyobb arányokat öltöttek a belvizek levezetésére irányuló munkálatok, addig a Duna mentén említésre érdemes csatornaépítések mindössze a Gombos és Vajszka körüli ártéren folytak, ahol 65 km hosszban létesültek vízlevezető árkok. A Dömsöd-Pataji Dunavédgát Társulat árterének tekintélyes részét borító belvizek levezetése céljából már 1885-ben megkísérelték az érdekelteknek társulatba való tömörítését, de az erre irányuló törekvés még évtizedeken át kudarcba fulladt. így ennek a hatalmas területnek belvizei egészen a világháború utáni évekig csak a természetes vízfolyásokon keresztül találhattak lefolyást a Dunába. Az elmondottakból kitűnik, hogy a hazai belvizek rendezésének ügye 1890-ben még kezdetleges állapotban volt. A legtöbb vízitársulatnál még el sem kezdődtek a munkálatok, olyan társulat pedig, amely teljesen rendezte volna árterének ezt a súlyos kérdését, alig akadt. Mindössze a Felsőbodrogi, a mai Cibakházi és a Tóközeistvánházi ármentesítö társulat dicsekedhetett ezzel. Hazánkban ekkor a lecsapoló és a belvízlevezető csatornákat összevéve a Dunavölgyben 2339, a Tiszavölgyben 3851, összesen tehát 6190 km hosszú árokhálózat szolgált a káros vizek levezetésére. 1885-ben 4 szivattyútelep működött a vízitársulatok árterületén, — Sajfoknál, a