Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése

22 lia azt akaijuk, hogy a német hajózás a magyar Dunát is felkeresse, lehetővé kell tenni, hogy a felsődunai gázlók vízmélysége a legkisebb vizeknél is legalább 2 méter legyen. Ha ez nem következik be, a hajók pozsonyi átrakodással fognak közlekedni, ami Budapestnek már említett hajózási fontosságát jelentékenyen csökkentené. Ma ugyan a Dunának Bécs és Dévény közötti szakaszán lévő gázlók mélysége még a csallóközi gázlókét sem éri el, bizonyosra vehetjük azonban, hogy a Duna—Rajna összeköttetése után a német Duna gázlóit is meg fogják javítani. b) A Duna—Tisza-csatorna. Ennek fontosságát már az előzőkben kiemeltük. Ezt kiegészítjük azzal, hogy az 1931—35. években végzett újabb tanulmányok a csatorna vonalozásának kérdését teljesen felderítették. Legcélszerűbbnek a Soroksár—Kecskemét—-Ujkécske vonal bizonyult. (6. sz. ábra). Ez a vonal a Duna és Tisza között lévő vízválasztó dombhátat ennek legalacsonyabb pontján metszi keresztül s ezért a csatorna összesen 11 zsilippel megoldható. A hajózás szempontjából a magas vezetésű, a Dunából felemelt vízzel táplált csatorna a leggazdaságosabb. Igaz, hogy ennél az öntözési szempontok háttérbe szorulnak, ha azonban az öntözéses gazdálkodás a magyar mezőgazdaság szempontjából a mainál már sokkal értékesebb lesz. akkor az öntö7. ábra. A Sió-csatornázás hossz-szelvénye.