Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - Rohringer Sándor: Néhány szó a duzzasztógátak tervezéséről

NÉHÁNY SZO A DUZZASZTÖGÁTAK TERVEZÉSÉRŐL. írta : ROHRINGER SÁNDOR. Az alábbiakban közölt megállapítások mind a szilárd, mind a mozgatható gátakra (táblás zsilipek, hengeres gát stb.) egyaránt érvényesek. A duzzasztógátak tervezése egyike a legnehezebb vízépítési feladatoknak, mert a tervezésnél számolni kell a víznek statikus és dinamikus hatásaival és különösen azzal a mozgási állapotával, amely be fog állani a duzzasztó felépítése után a mederben, mind a gát felett, mind a gáton és a gát alatti szakaszon. Az alábbiakban nem foglalkozunk a statikus és dinamikus hatásokkal, mert ezeknek számbavétele közismert és nem okoz különösebb nehézséget. A statikailag és dinamikailag is látszólag jól megtervezett gátaknál azonban rendszerint olyan jelenségek is lépnek fel, amelyeket mint mellékhatásokat gyakran figyelmen kívül hagynak, holott sokszor érzékeny károk okai. Régebbi tervezéseknél rendszerint megelégedtek azzal, hogy a gát statikailag megállja a helyét és hogy a nyitott gát szabad nyílását úgy válasszák meg, hogy az érkező nagy vizek káros duzzasztást ne okozzanak, esetleg még arra is tekintettel voltak, hogy a nyitott gáton átfolyó víz nagy sebessége az utófeneket túlságosan ne rongálja. Kiszámították rendszerint az előálló duzzasztás magasságát, a gáton átbukó vagy a részben felhúzott táblák alatt átrohanó víznek sebességét s ezekből következtettek az utófenék lioszszára és a biztonság érdekében szükséges védekezésre, például kőliányásra az utófenék végén vagy a szárnyfal lábainál. Avégből, hogy az utófenék rongálva s általában a gát veszélyeztetve ne legyen, a régi gátakat sokszor ferdén vagy megtörve helyezték el a mederben, hogy minél nagyobb legyen a hossz és minél kisebb az átbukó víznek a magassága és a víz által végzett — a gátra káros — munka, mellyel az utófenék-rongálást akarták lecsökkenteni. Csak később jöttek rá arra, hogy mind a gát elhelyezésénél mind a nyílás megválasztásánál a gát fennállásának érdekében az elmondottaknál sokkal több - de egymással összefüggő — feltétel kielégítésére is súlyt kell vetni, ha azt akarjuk, hogy a gát céljának megfeleljen. Vizsgálnunk kell tehát a gátnak helyszíni elrendezését, csatlakozását a folyónak a gát alatti és feletti szakaszához, a nyitott gát által okozott duzzasztást, az alacsony, közép és magas vízállások melletti áramlást és a gát alatti átszivárgás lehetőségét. Ami a gát helyzetének, oldalfalainak és a folyóba való beilleszkedésének kérdését illeti, irányelvként kell megállapítanunk azt, hogy a gáton való átfolyásnak minden körülmények közölt áramvonalasnak kell lennie. Az áramvonalas folyás a határfelületek függvénye, a határfelületeket kell tehát úgy alakítani, hogy az áramlás az egész hossz mentén odasimuljon az építményhez ; szögletek, kiugrások, éles Vízügyi Közlemények. 5