Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - Rohringer Sándor: Néhány szó a duzzasztógátak tervezéséről

66 kanyarulatok ne legyenek a vízzel érintkező felületeken, mert csak így lehet minden irányváltozás fokozatos, a folytonosan változó vízsebességeknek megfelelő. Jól szerkesztett gátaknál a vízmozgás örvénymentes. Ritkán fordul elő az, hogy például fennakadt jégtáblák a gáton átfolyó víz mozgását örvénylővé változtatják, ami különleges bajt jelent, melyre most nem térhetünk ki. Ha a határfelületek jól vannak megválasztva, akkor a mozgás áramvonalas lesz, illetve a már eredetileg is áramvonalas mozgás nem válik a vezetés következtében örvénylővé. Határfelületen értenünk kell nemcsak a gát oldalfalait és pilléreit, hanem a gáthoz felül és alul csatlakozó partrészeket is. Ha valamely gátnál az elrendezés olyan, mint az 1. ábrán látható, akkor a mozgás már szemmellát hatóan nem lesz áramvonalas, hanem örvénylővé válik, aminek egyrészt az a hátránya, hogy a gáton átfolyó víz a középre terelődik és ezáltal az utófenék végénél örvénylő mozgások keletkeznek, másrészt és főleg a szárnyfalak végén a partok mentén válik veszélyessé a helyzet, ahol függőleges tengelyű hosszú örvények keletkeznek, melyek a partokat erősen támadják. A bajnak oka az, hogy a határfelületek — a két felső parti szárnyfal — erőszakosan megváltoztatták a gát felett áramvonalasan érkező víznek a mozgását. Nagyon rövid darabon átterelték a vizet a közép felé, a vízsugár elhagyta a felső szárnyfalat s midőn később visszatért, nem Halyszinrajz ttosszszdvánj/ <•3.00 1. ábra.